Szívesen demonstráltuk volna olyan háttérfolyamatok működését, sebességét is, melyek nyilvánvalóan fontos részei a közös katalogizálásnak, mint a rekordok betöltése, duplumok kezelése vagy a Z39.50 és “Z39.58″ szerverek működése – de ezek egyrészt nem mutatnak olyan jól a vásznon, másrészt a webes felülethez hasonló teljességgel megvalósítani azokat képtelenség lett volna a könyvtárak adatbázisaihoz, forrás rekordjaikhoz való direkt hozzáférés nélkül. Ez a lehetőség sajnos csak a jelenlegi szállítónak adott. Mi ehelyett a MOKKA adatbázisának újrafeldolgozásával hoztuk létre az UTCA prototípust, kihagyva a betöltés megvalósítását. A TMT 2010/1-es számában a kihagyott lépésekkel kapcsolatos elképzeléseinket is alaposan ismertettük. Ezen feladatokkal kapcsolatos munkamódszerünk hasonlatos lenne a felület létrehozása során alkalmazottakkal. A feladatok újragondolása, esetenként határozott szakítás a megszokott, de elavult módszerekkel, valamint költséghatékony, megbízható, készen rendelkezésünkre álló nyílt forráskódú komponensek használata.

Időközben viszont nekünk is leesett: a MOKKA továbbfejlesztése jelenleg inkább az eredeti, ‘97-es célok korrekt megvalósítására irányul, nem valamiféle “nagy ugrásra”. Ez érthető, hisz azokra tényleg szükség van, jó célok voltak, ma is aktuálisak, hatékony megvalósításuk nélkül pedig továbblépni sem lehetne – még ha kéne, akkor sem. Ezért most stratégiát váltunk: a szükséges újításokon való rágódás helyett a közbeszerzési pályázatban kiírt feladatokra koncentrálunk. A pályázat lehetséges értékelési szempontjaival kapcsolatban ugyan szkeptikusak vagyunk, de azon leszünk, hogy azokat minél jobban teljesítsük. A kérdés az, hogyan lehet majd felelősen, a könyvtárügy egészének érdekeit szem előtt tartva választani a pályázók közül, ha viszonylag alacsonyan van a léc, és azokat lényegében bárki meg tudja ugorni az érdekelt felek közül. További könnyítés, hogy a részletes rendszertervet már csak mint nyertes kell kidolgozni – ennek megírása nem előfeltétele a pályázásnak, pedig az segítette volna a pályázók felkészültségének megítélését.

Az UTCA projektet legutóbb a debreceni Networkshop konferencián mutattuk be, a fenti allegorikus nyitóképpel. Az előadás videofelvétele hamarosan megtekinthető lesz az NIIF videó archívumában. Az utcaképen pénzszállító autó, behajtani tilos tábla, csúnya-de-modern elektromos autó, fizetős, de környezetbarát autóknak ingyenes parkolás, csatornafedelek… és a lényeg, a sárga rendszámos hibrid autó, mely számunkra régi és új, MOKKA és ODR, közös katalógus és virtuális, olvasói és szakmai szolgáltatás, valamint a könyvtár és az informatika együttműködés-igényét és összebékíthetőségét szimbolizálja – mi ezeken dolgozunk.

A prototípus nyilvános elérhetővé tételét végül elhalasztottuk. Ha a közbeszerzési eljárás lehetővé teszi, azt a beadott pályázatunkkal egyetemben, röviddel a beadási határidő után szeretnénk közkinccsé tenni.

A már többször említett prototípus eközben további fejlesztésen megy át. A sietős bemutatásnál végül fontosabbnak tűnt, hogy az ötleteink szélesebb tárházát felvonultató, kevésbé “béta” rendszert mutassunk be. Most ízelítőt adunk a fejlesztésből, két igen érdekes funkciót bemutatva, a nyilvános elérhetőségről a MOKKA bizottság tanulmánya és a pályázati kiírás függvényében később döntünk.

A “Magyar Életrajzi Lexikon” kísérleti integrációja

Célunk, hogy a már meglévő tudásbázisokat láthatóbbá, sokak számára hasznosabbá tegyük. Erre volt jó példa volt a térképes helyismereti kereső, és ilyen a Magyar Életrajzi Lexikon integrálása is, amiről most lesz szó. ”schimanek emil”-t írva a keresőnkbe, a jobboldali találati listát kapjuk. Látható, hogy a kereső már nagybetűkkel, Schimanek úr születési és halálozási dátumát is jelzi, tehát ismeri őt, s ha nevére kattintunk, mesél is róla – ezt az állapotot láthatjuk a fenti képen. A világoszöld panelben a róla szóló cikk és kép van beágyazva. A lexikonban található kb. 17.000 személyből közel hétezernek vannak művei a MOKKA adatbázisában, s ebből 2600-hoz tartozik arckép is.

Közösségi katalógus

Egy másik, sokszor emlegetett cél a katalógus használóinak a bevonása volt a katalógus szerkesztésébe, az adattartalom illetve a duplumellenőrzés minőségének javítása érdekében. Természetesen a felhasználók nem az éles adatbázisban, és nem is jóváhagyás nélkül javíthatnak az UTCA katalógusban – de a munkájuk így is nagyon hasznos lehet számunkra. A felhasználók közé tartozna az ország kb. 10000 könyvtárosa is, akiknek akár napi 5 perces munkája is hegyeket tudna megmozgatni ilyen környezetben. A résztvevők felelősségtudatát az MLM cégek kétes értékű módszereinek jó célokra való újraértelmezésével szeretnénk fokozni, tehát nem a Wikipédia “bárki-szerkeszthet” elvét alkalmaznánk, hanem egyfajta önszerveződő, de hierarchikus modellt, amelyben öröklődik a felelősség – de erről bővebben majd egy későbbi bejegyzésben.

A fenti ábrán az UTCA duplumellenörző módszereinek egy tipikus hibáját figyelhetik meg, s az eszközt, amivel ezt jelezni lehet felénk. Az adott könyv kétszer szerepel a találati listában; az egyiknek sok könyvtárban, a másik pedig csak egyben van lelőhelye. Az ilyen “árva” találatokat tipikusan a nagyon szegényesen kitöltött rekordok eredményezik, s bár már dolgozunk ezek felismerésén is, a prototípus adatbázisa még egy régebbi feldolgozó programmal készült. A felhasználó itt két kijelölt – a listában sárga háttérrel kiemelt – könyvre mutatva jelezheti, hogy szerinte azonos művekről, tehát duplumokról van szó. Az UTCA katalógusában ez a két könyv – számára – azonnal egyként fog ezentúl látszani, mások számára viszont csak akkor, ha átmegy a szükséges ellenőrzéseken. Ezzel a módszerrel egyszerre tudunk személyre szabható felületet, az “én is hozzátettem valamit” érzését adni, úgy hogy az közben nem befolyásolja – esetleg károsan – mások felhasználó élményét.

220 felett

Végre – Balázs László cikkéből, a TMT februári számában – lehet tudni, hogy hányan használják a MOKKA katalógusát mostanság. Napi 16-18.000 keresés, csúcsidőben másodpercenként egy darab. A sebesség nagyon fontos egy közös katalógus esetében, erre a cikk, “Virtuális közös lekérdezés vagy valós központi adatbázis” is kitér, ezért erről mindenképpen lesz szó itt is még. Elöljáróban annyit, az UTCA prototípus ezt a terhelést szemvillanásnyi idő alatt reagálva, könnyedén kiszolgálná.

Bemutatók a közeljövőben

A közeljövőben két helyen fogjuk élőben bemutatni a fejlesztéseinket: először az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárban, március 25-én, az “Olvasás 2010-ben” című rendezvényen, majd Debrecenben, a Networkshop konferencia második napján, április 8-án, ahol egyébként “a MOKKA jövője” címmel műhelybeszélgetés, “code4lib.hu” címen pedig fejlesztői dzsembori is lesz. Mind ezeket az alkalmakat, mind a MOKKA bizottság kb. mostanára igért tanulmányát is nagy érdeklődéssel várjuk!

Kompatibilis lehet-e egy új rendszer a mostanival? Véleményünk szerint igen. Az UTCA konzorcium ugyanis olyan technológiával rendelkezik, mely megvalósítja a kritikus e-Corvina-specifikus funkciókat, sőt javítani tud azok minőségén is. Az UTCA katalógus “sima” e-Corvina kliens programmal is elérhető, ugyanúgy lehet benne keresni, rekordokat le- és feltölteni, mint a jelenlegi MOKKA rendszerből – miközben az adatok közvetlenül az UTCA adatbázisából érkeznek.

A jelenlegi MOKKA az e-Corvina saját, Java alapú kliensével megszólítva is viszonylag gyenge válaszidőket produkál a keresésekre, és ahogy az alábbi ábrán látszik, az egyes példányok státuszait sem képes helyben megjeleníteni – úgy, ahogy azt az egykönyvtáras rendszereinél tudja. A Java alapú kliensben az OPAC-kal ellentétben még linkek sincsenek az eredeti katalógusokra. Az e-Corvinás könyvtárak viszont akkor is ezt használják nap mint nap, így nem lehet figyelmen kívül hagyni őket.

Láss csodát!

Nekik segít az említett techológiánk, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazzal a “szabványos”, e-Corvina által fejlesztett, Java alapú klienssel csatlakozni lehessen az UTCA alapú MOKKA adatbázishoz is. Ha ezt tesszük, a keresésekre gyorsabban kapunk válaszokat, sőt, közvetlenül az e-Corvina kliensen belül is láthatjuk a tagkönyvtárakban elérhető példányok aktuális státuszait is – úgyanúgy, ahogy azt az UTCA webes felületén is lehet majd, néhány másodperces várakozás után.

Az “ismerős” státusz ablakban, amiben mondjuk a FSZEK adatbázisához kapcsolódva az egyes fiókkönyvtárakban elérhető példányok státuszait láthattuk eddig, az UTCA-hoz kapcsolódva az egyes MOKKA-tagkönyvtárak példányai látszanak majd, a fiókkönyvtárak helyén a könyvtárakkal…

Ezt a jelenleg tesztelés és fejlesztés alatt álló lehetőséget, a webes interfészhez hasonlóan, publikusan elérhető prototípussal fogjuk demonstrálni. A kipróbálás meglehetősen egyszerű lesz: az interneten egyébként is elérhető e-Corvina klienst konfiguráltuk át úgy, hogy az alapértelmezésben az UTCA adatbázishoz kapcsolódjon. Ez anélkül lehetséges, hogy bármilyen, az e-Corvina által kifejlesztett komponenst módosítani kéne, vagy a saját szerverünkre másolni.

A szomszéd kertje mindig zöldebb?

Kicsit olyan ez, mint az eredetinél tartósabb, utángyártott akku a mobiltelefonunkhoz. Az alkalmazott technikai megoldás egyébként széleskörűen alkalmazott az informatikában, ha régebbi, vagy egymással nem kommunikáló rendszerek összebékítése a feladat. Így futtathatóak például régi C64-es játékok a legmodernebb PC-ken is. A mi technológiánk létrehozásához ráadásul semmilyen illegális eszközre nem volt szükség, nem törtünk fel vagy fejtettünk vissza semmilyen kódot, amit e-Corvina hozott létre. A fonalat egyébként tovább is lehetne göngyölíteni: könnyedén készíthető lenne pl. olyan virtuális közös kereső, mely az e-Corvinás könyvtárakat kapcsolja össze úgy, hogy azokban egyszerre lehessen keresni, és még a stáuszokat is látni – de végülis nem ez a célunk, hanem a MOKKA megújítása. Az, hogy az informatikában minden virtuális, hatalmas lehetőségeket rejt magában. Virtuális hegyeket akár egy gombnyomással is meg lehet mozdítani, a valósakat ugye nem, vagy legalábbis nem békés eszközökkel. Kicsit olyan ez, mint a LEGO.

Technikai háttér

Az e-Corvinás könyvtárak a MOKKA adatbázisát nem Z39.50 interfészen keresztül, hanem egy speciális háziszabványon keresztül érik el. Ezen keresztül ugyanolyan könnyen érik el a MOKKA-t, mint bármely más, a sajátjukkal azonos rendszert használó könyvtár adatbázisát, ugyanolyan munkafolyamat során tudnak abból rekorodokat átvenni – úgymond “otthon érezhetik megukat”. E háziszabvány dokumentációja nyilvánosan nem elérhető, kliensként mégis képes azt használni mind a Monguz rendszer, mind saját fejlesztésünk, a konyvtar.hu virtuális közös keresője is. Az UTCA projekt ezen annyival lép túl, hogy nem csak fogadni, de küldeni is tud rekordokat e protokollon át, vagyis képes a jelenlegi e-Corvina alapú MOKKA lecserélésére úgy, hogy azt az e-Corvinás könyvtárak észre sem veszik, vagy ha igen, hát azt, hogy további funkciók állnak rendelkezésükre.

Fogunk még hasonlóan motorháztető alatti témával jelentkezni, hogy bemutassuk, az UTCA projekt nem csak a gyors, kényelmes és közösségi webes felületből áll, hanem egy országos jelentőségű központi szolgáltatás megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges háttértechnológiákkal is.

Induljunk messziről! A Google-ben “MOKKA”-ra (vagy “közös katalógus”-ra) keresve tényleg a “mi mokkánk” az első, a könyvtárügy lenyomta a TV2 azonos című műsorát és egy éttermet is. Ez biztató. A Google már a találati listában felajánlja a fontosabb tartalmakat.

A honlapon viszont nincs keresődoboz kirakva (15 perc) és az adatbázisra mutató két link sincs túlságosan kiemelve (15 perc). A honlap a “Előzmények, történet” fejezettel nyit – tán hasznosabb lenne egy figyelemfelkeltő szöveg (30 perc) és ismerető a keresési lehetőségekről. No, de ugorjunk az adatbázisba…

Megérkeztünk: nem derül ki, hogy hová is jutottunk. Jó lenne valami ismerető szöveg és valami egyedi,  ”mokkás” megjelenés. Ilyesmire a DEENK katalógusa szép példa: ott ismertető szöveg fogad, s bár ki van írva, hogy copyright e-corvina, de mégiscsak hangsúlyosabb a könyvtár saját logója (1-2 nap). Alaphelyzetben “egyszerű keresés” módban vagyunk, bár nem a Google-szerű egymezős keresésről van szó, az egyetlen mezőbe csak szerzőt vagy címet vagy stb. írhatunk. Talán praktikusabb lenne rögtön az összetett keresést mutatni (5 perc). Az összetett keresés űrlapja kissé kaotikus, de ez szubjektív megérzés. Van szűrő a bal felső, a jobb felső és az alsó sorban. Több lelőhelyet nem lehet kijelölni, csak egyet vagy az összeset. Nem világos hogy lehet a DEENK az ELTE vagy a PTE külön-külön megjelenő könyvtáraiban egyszerre keresni (2 nap). A “Súgó” jelenléte hasznos, bár nem tárgyal minden funkciót – pl. nem derül ki, hogy mi az a kosár (2 nap).

No, de keressünk valamit! Vasárnap éjjel feltehetően kevesen használják a keresőt, megfelelő pillanat a tesztelésre. Robert Merle: 6.6 mp alatt 338 találat, John Updike: 11.3 mp alatt 385 találat. Most hétfőn, ebéd előtt újrapróbálva hasonló időket produkál, más kérdésekkel néha 20-30 másodpercig is szöszöl. Biztos valami karbantartás folyik. (Ne keressenek ugyanezen nevekre – a második rákeresés mindig gyorsabb.)

De lássunk inkább találatokat! Schiller Erzsébetre keresve 20 van, de óvatosságból csak 10 tétel látszik, pedig kiférne több is a képernyőre (15 perc). A találatok közül 6 téves: Schillerek és Erzsébetek vannak a közreműködők között, de Schiller Erzsébet nem. (A konyvtar.hu keresője elfedi az e-Corvina rendszerek ezen hibáját.) A keresett szerző neve csak két esetben szerepel a találati listában – feltehetően ha ő van a 100-as MARC mezőben – a többinél csak akkor derül ki, hogy mi a szerepe, ha kinyitjuk a találatot egy külön ablakban. A dátum szerinti rendezés hibás: a “cop.” jelzések bezavarnak – ahol ilyen is van, ott figyelembe veszi, ahol csak ilyen van, az a lista végére kerül.

Hogy kire-mire kerestünk, már nem látszik a találati oldalon, s a keresés sem finomítható tovább, csak ha visszamegyünk a keresőoldalra a böngésző “Vissza” gombjával, de semmiképp sem az “Egyszerű” vagy “Összetett” keresőgombokra bökve, azok ugyanis egyúttal törlik a kereső űrlapot (4 óra). Az űrlapot törölni egyébként csak így lehet, külön gomb erre nincs (30 perc) úgyhogy ez érthető is.

A kosár funkció hasznos, de mivel nincs regisztráció (4 nap) a kosár tartalma nem őrizhető meg. Érdekes, hogy ott, ahol van azonosítási lehetőség az e-Corvina OPAC-okban, pl. az FSZEK-ben, ott sincs a kosár funkció ezzel összekapcsolva, az olvasóknak nincs saját kosaruk (4 nap).

Összefoglalásképp… szoftverekkel kapcsolatban mindig érdemes azon elgondolkodni (1 hét), hogy a fejlesztők maguk használják-e azt? Nap mint nap, saját céljaikra, például könyveket keresve gyerekeiknek vagy ilyesmi. Nem fejlesztéskor, teszteléskor, mert az egészen más – az ugyanis, hogy egy-egy funkció jól működik, nem jelenti azt hogy felhasználóbarátan is. A Gmail valószínüleg azért olyan ügyes levelezőrendszer, mert eredetileg belső használatra készült, és hát a Google-nél van elég hozzáértően kritikus felhasználó…

Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. Az e-Corvina nem csak OPAC-ból áll, ahogy a MOKKA sem, így pusztán a felületet kritizálni talán felületes dolog, mikor a mögötte lévő rendszer egyébként jól működik. Csak arról van szó, hogy ez az amit a felhasználók látnak, s ahol egy-egy kis javítás is sok-sok ember dolgát könnyíti meg egy csapásra.

A MOKKA statisztikai adatait még mindig örömmel fogadnánk… Ez árnyalná a fenti, igen lassú válaszidők értékelését is. Érdekes lenne azt is tudni, hogy éppen mi van betöltve a MOKKA-ba. A mi prototípusunk még mindig csinosodik – ezzel kapcsolatban hamarosan jelentkezünk.

A ‘97-es és a mostani MOKKA pályázatok kiírásakor is nyilvánvalóan az a cél, hogy a megrendelő lehető legjobb megoldást válassza ki. Akkor az eredeti nyertessel nem sikerült megvalósítani a rendszert, így került a képbe a második helyezett, a mostani e-Corvina. Most újra versenybe lehet szállni a lehetőségért. A játékszabályok, vagyis a pályázat és körülményei határozzák meg az esélyegyenlőség mértékét, a pályázatok értékelhetőségét és a megvalósíthatóságot is. A jelenlegi MOKKA rendszer sokéves, rögös úton haladó munka eredménye: van még mit javítani rajta, és azt sem tudni, igazán népszerű-e. Számunkra nyilvánvaló, hogy a könyvtáraknak sokkal több haszna lehetett volna a közös katalogizálásból, de érdemes megjegyezni azt is, hogy az e-Corvina is hatalmas lehetőséget hagyott ki azzal, persze az éves 5-7 millió forintos szoftverkövetési díjon felül, hogy proaktív kezdeményezés és fejlesztés helyett úgymond “elvolt”.

A jelenlegi fejlesztő mintha előnyös helyzetben lenne: sokéves tapasztalata van, napi szinten találkozik a jelenlegi problémákkal, az új igények kiszolgálására elképzelése szerint csak továbbfejlesztenie kell a rendszerét, amit egyébként is ő ismer a legjobban. Ezenkívül olyan adatokhoz fér hozzá (mint a már sokszor kért használati statisztikák) amihez mások nem. Persze mindez hátrány is – hisz kissé fals szép tervekkel előállni a továbbfejlesztésre, ha azt részben a saját fejlesztésünk gyengesége teszi szükségessé – s hát ez referenciaként sem 100%-os. (Erről bővebben legközelebb írunk majd.)

No de térjünk rá inkább az említett játékszabályokra! Az első kérdés, hogy a pályázat mennyire ad teret az innovációnak. A fejlesztés minden területére igaz, az adatbegyűjtéstől a feldolgozáson, duplumellenőrzésen át a különféle szolgáltatási felületek milyenségéig az, hogy az igények túl merev meghatározása egyrészt gyengébb rendszert eredményezne, másrészt a pályázók közötti döntés nehézségét fokozná. A jelenlegi rendszert, az ismert bővítésekkel (összevonás, statisztika, tezaurusz) lényegében bárki meg tudja csinálni, legalábbis papíron. A csak papíron létező funkciók egyébként veszélyesek is: a ’97-es pályázaton, több pályázó bevállalta olyan funkciók megvalósítását, amelyek még definiálva sem voltak eléggé. Röviden: megfelelő súllyal kell értékelni az előremutató funkciókat és rendszerszemléletet, s még inkább,ha azok nem csak papíron, de a valóságban is léteznek már. És ezzel eljutottunk a második kérdésig: mivel igen összetett rendszerről van szó, érdemes (lett volna) kétfordulós pályázatot hirdetni. Az első – beugró – forduló valamiféle működő prototípus bemutatására irányulhat(ott volna), melynek létrehozását anyagilag is támogatni kellett volna – hisz érthető, enélkül a fejlesztők nem feltétlenül tudnak erőforrásokat lekötni. Hasonló ez ahhoz, ahogy az Egyesült Államokban az új generációs vadászrepülőgépek fejlesztéséhez hozzáláttak: első körben két nagy gyártó is jelentős összegeket kapott a később megversenyeztetendő prototípusok létrehozásra. Vélhetően e kétfordulós rendszerre már nem lesz idő – de talán pótolja ezt az, hogy az érdekelteknek vannak részben „idevágó”, értékelhető rendszereik. Az e-Corvina a jelenlegi MOKKA-t, a HunTéka a HunKat-ot vagy a Képkönyvtárat, az UTCA konzorcium a Könyvtárportált, valamint a NetLib Szikla rendszerében működő közös katalogizálást mutathatja fel. És persze a már említett UTCA prototípust melyet hamarosan Önök is kipróbálhatnak…

Fontos lenne a már említett, de nem elérhető információk közzététele is, legalább az érdekelt pályázók részére. Milyen a MOKKA jelenlegi rendszerének kihasználtsága, honnan és milyen sűrűséggel használják, milyen hardveren fut most, és milyenen tervezik később működtetni. Kevés az, ha Gyüre „csakazértis MOKKA és ODR” Péter mellékesen közöl erre vonatkozó információkat, legutóbb Szombathelyen, 2008-ban. Az ingyenes Google Analytics beépítése és az adatgyűjtés könnyen tálalható formában való gyűjtésének elindítása kb. 10 perces munka…

A következő kérdés már a valódi munka elkezdéséhez kapcsolódik. A nyertesnek ideális terepet kell biztosítani, ugyanolyat, amivel az e-Corvina alapból rendelkezik. Az összes könyvtári adatbázisnak a megvalósítás első napján rendelkezésre kell állni, és az érdekelt IKR-fejlesztőknek (a veszteseknek is) pedig hatékonyan és segítőkészen kell együttműködni a rendszer megvalósítása érdekében. Célszerű lenne – a tán jogos aggodalmak enyhítésére – ha minden pályázni kívánó fejlesztő szerződésben garantálná, hogy ha veszít, akkor is előre meghatározott módon, határidőkkel, és költségekkel működik együtt a nyertessel. Ha ez a kitétel nem szerepel a pályázatban, javaslatunk az, hogy ezt a fejlesztők maguktól, önszabályozó módon tegyék meg. A Könyvtárportál fejlesztésének tapasztalata az, hogy a fejlesztők közötti együttműködésnek nem technikai, hanem emberi akadályai vannak. A portál fejlesztésekor szerencsés volt, hogy mi nem vagyunk IKR fejlesztők, versenytársak, így egyfajta semleges szereplőként segíthettük az együttműködést.

Helyismeret…

És akkor az ígért „helyismereti csemege”: az UTCA prototípus egyik lehetősége a térképes keresés. A felhasználó alaphelyzetben egy Magyarországot mutató Google térképet lát, s ahogy az egyes régiókra ráközelít, a térkép alatti listában az éppen látható területről szóló könyvek jelennek meg. Mindig azok, amelyek az éppen látható terület leginkább feldolgozott (= legtöbb könyvben tárgyszóként szereplő) települései. Ha tehát egész Magyarországot nézi, akkor Budapest, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely, stb., de ha közelebb megy, mondjuk Veszprémhez, akkor Székesfehérvár, Veszprém, Ajka, Herend, Nagyvázsony, stb.  lesz a téma. A térképen ugyanúgy lehet mozogni, mint a sima Google térképen. A találatok szinte azonnal (kevesebb mint 1 mp alatt) megjelennek.

Ami minket is meglepett, hogy milyen sok, a kollégák által bevitt, de eddig nem igazán kihasznált adat áll rendelkezésre a MOKKA adatbázisában, amely e funkció által szinte életre kel. Közel 2000 település neve szerepel tárgyszóként, ezekről kb. 40000 könyv szól (kb. 200000 rekord duplumellenőrzése után).

A fenti képen Veszprémre közelítettünk rá, az alábbin pedig Dunaegyházára. Ha a település nevére mutatunk, a kereső egy kis ikonnal jelzi azt a térképen – ez akkor lehet hasznos, ha sok település látszik, de mi csak az ismertebbek könyveit mutatjuk.

Hogy a Kiskunhalom című könyv hogy került ide, nem tudjuk, de technikailag biztos azért, mert meg volt említve valamelyik településről szóló könyvnél mint tárgyszó.

Keresés

Keresni címre, névre, témára (tárgyszavak alapján) és a digitális dokumentumokban előforduló szavakra lehet. A címben kifejezésekre is, ha idézőjelek közé tesszük azokat. Kereshetünk több névre egyszerre is, pl. ha a név keresőmezőbe az írjuk “merle, réz”, akkor a Merle és a Réz nevű személyek közös műveit – értelemszerűen Robert Merle Réz Ádám által fordított könyveit kapjuk meg – “Robert Réz” könyveit nem.

Ha csak annyit írunk a név mezőbe, hogy “lajos”, akkor az ismertebb Lajosokhoz (Kossuth, Áprily, Kassák, Bárdos, stb.) kapcsolódó találatokat kapunk. Természetesen lesz lehetőség a többi “Lajos” listázására is, és direkte az ő könyveik megjelenítésére. “Csonkolásos” keresésre nincs lehetőség. Már maga a szó is ijesztő. Később viszont tervezzük a keresés nyelvészeti alapú támogatását, ami ennél sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában.

Duplum ellenőrzés

Az UTCA katalógus prototípusa a már sokszor említett mű szerinti csoportosításra törekvő algoritmus 2007-es változatát használja. Néhol igen jó eredményeket ér el, néhol, pl. az idegen nyelvű címeknél még nem annyira. Sokszor, ha több találat is jön egy címre, a plusz 1-2 találat egy-egy minimális adatokat felküldő könyvtár rekordja, míg az összes többi egy nagyobb csoportot alkot. 2007 óta sokat tanultunk, sok ezer rekordot átnéztünk – a következő iteráció már jobb eredményeket fog hozni. A prototípus csak a monografikus(nak látszó) rekordok feldolgozását tartalmazza. Az duplumszűrő algoritmus igény szerint könnyedén kicserélhető a MOKKA által jelenleg használt duplumkulcsos módszerre is.

Könyvismertetők és borítók

A találati listákban könyvismertetők és borítók is megjelennek. A kb. 30000 könyvismertető a Könyvtárportál (egyébként bármely más fejlesztő számára is elérhető) adatbázisából származnak. A borítókat a Moly.hu könyves közösségi portál fejlesztőjétől kaptuk meg – köszönet a rokonlélek fejlesztőjének! Az ismertetők és borítók illesztésében az egyes címekhez még vannak hibák – így könyvborítók jelennek meg a hangoskönyveknél is, s egy-egy címhez mindig ugyanaz jelenik meg, a Moly.hu ugyanis nem különbözteti meg a kiadásokat.

Lelőhelyek, státuszok és kérések

Rögtön a találati listában (a Könyvtárportálhoz hasonló kinyíló panelen) láthatóak az egyes lelőhelyek, s egyetlen kattintásra, néhány másodperc várakozás után az aktuális státuszuk is, vagyis hogy hol hány példány érhető el helyben, kölcsönzésre, és hány példány van éppen kikölcsönözve. Az egyes dokumentumoknál raktári illetve könyvtárközi kérés indítását lehetővé űrlapok is vannak – persze ezeket össze kéne kötni a megfelelő kiszolgáló rendszerekkel, IKR-ekkel.

Digitális dokumentumok

Az UTCA prototípus kezeli a MEK, a DIA és az MTDA állományát. Rögtön a találati listában – egy kis kék E betűvel – jelzi, ha egy-egy dokumentumból van digitális változat.

Az elérhető digitális dokumentumokra mutató linkek mellett magukat a dokumentumokat is el lehet olvasni, rögtön katalógus felületen belül. A PDF formátumban elérhető állományokat (MEK, MTDA) másolásvédetten, csak az oldalon belül megnézhetően jeleníti meg. Ugyan a másolásvédelemre itt nincs szükség, hiszen szabadon elérhető anyagokról van szó, mindez jól demonstrálja a használt technológiát, amely például a digitálisan kért könyvtárközi kérések “elküldésére” használható, úgy, hogy csak a címzett láthassa azt. Lapozni, keresni lehet a dokumentumokban, de menteni vagy nyomtatni elvileg nem. Persze ha valaki nagyon ügyes… de az úgyis bármit lemásol.

Teljes szövegű keresés

Az elérhetővé tett digitális dokumentumok többsége, közel 8000, teljes szövegű kereséssel is megközelíthető, természetesen a többi keresési szemponttal kombinálva is. Könnyen megtudhatjuk például, hogy Gyurkó László 19 elérhető műben említi a “lehetetlen” szót. Az indexelés minősége még tovább javítható majd, mert most pl. csak teljes szavakra lehet keresni, és csak a használt formájukra, szótövek alapján nem. A találatoknál megjelenik a szövegkörnyezet is, de még nem mindig a a megfelelő.

Könyvtárportál integráció

A könyvismertetők megjelenítésén kívül a felület elvileg ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújthatná a kereséshez kapcsolódóan, mint a konyvtar.hu: kedvencek megjelölése, polcok létrehozása és megosztása, hozzászólás a könyvekhez, de ezek jelenleg csak jelzésértékűen vannak jelen a prototípusban – a felület ott van, de mivel nincs regisztráció, és a mögöttes funkciók sincsenek bekötve, menteni nem lehet semmit. Hely (felület) viszont van raktári vagy akár ODR kérések indítására is, melyek majd eljuthatnak a leendő ODR kéréskezelő rendszer felé is.

Alapanyag

Hogy milyen nagy lehetőségek vannak egy közös katalógusban, csak úgy lehet megmutatni, ha rendelkezünk megfelelő mennyiségű alapanyaggal – jelen esetben a sok-sok rekorddal. Az UTCA konzorciumnak immáron tagja egy MOKKA tagkönyvtár is, s így a MOKKA alapszabály 6.3 pontja alapján lehetőségünk nyílt “Korlátozások nélkül igénybe venni a MOKKA projekt információs vagyonát”. A prototípus így az “igazi” MOKKA 2006-os állapotának teljes rekordkészletét használja.

Ezzel a lehetőséggel nem akarunk visszaélni, nem kívánunk “alternatív mokkát” létrehozni. A prototípus csak átmeneti ideig, pusztán a lehetőségek bemutatásának céljával fog üzemelni. A találatok nem fognak szerepelni a  Google keresőben, ellentétben a Könyvtárportál oldalaival, ahol ez kifejezetten cél volt.

Folyt. köv.

Kérdéseket, hozzászólásokat továbbra is örömmel várunk. Legközelebb a közbeszerzési pályázat mikéntjéről, az esélyegyenlőség fontosságáról, és megteremtésének módszereiről lesz szó. Feltehetően ezek már kicsit elkésetten érkeznek, hisz a menetrend szerint lassan el is készül a MOKKA bizottság tanulmánya, és beindul a pályáztatás. Kíváncsian várjuk.

Mai témánk: ki is a MOKKA célközönsége? Mondhatnánk: könyvtárosok, olvasók, használók, ugye? De a kérdés – mely inkább stratégiai és vezetési, mint technikai – nem ilyen egyszerű. A többször emlegetett újragondolásnak viszont ez is része kell hogy legyen, különben a gyakorlati megvalósítás sem feltétlenül lesz annyira sikeres.

A probléma többféleképp is felvethető. Egy-egy nagy könyvtár, az FSZEK, a BME vagy a MTAK, a katalóguson túlmutató digitális tartalmakat és szolgáltatásokat is kínál weboldalán, vajon hová irányítja az érdeklődőket? Saját katalógusa, vagy az azt is, de mást is tartalmazó közös felé? A válasz lehet az is, hogy mindkettő linkje ott lesz a weboldalon, és majd a kedves olvasó eldönti mit akar, de ez csak a kérdés elódázása. Vagy ha az OSZK csinál(tat) egy jó közös katalógust, amiben benne van az ő állománya (is), A-tól Zs-ig, akkor minek neki saját webes katalógus? Ez egyébként áll minden olyan nagy könyvtárra is, akiknek nincsenek speciális szolgáltatások beépítve a katalógusába.

Az ellentmondás tehát ott feszül, hogy az olvasó vélhetően a bővebb katalógust választaná (vagy azt lenne érdemes neki megmutatni), amely egyébként az internetes keresők szempontjából is előnyösebb választás. A Könyvtárportál látogatóinak megdöbbentően nagy százaléka, jóval több mint fele, érkezik úgy el az oldalra, hogy a Google-ban keres valamilyen címre, szerzőre, településre – s onnan, egy-egy a találati lista első oldalain megjelenő link alapján jut el a konyvtar.hu valamelyik oldalára. Ezzel ellentétes viszont a könyvtárak (vélt) érdeke: saját webes látogatottságuknak növelése, saját katalógusuk előtérbe helyezésével. A könyvtár mellett a könyvtári szoftverének fejlesztője, ha más okok miatt is, de ugyancsak a helyi katalógusok fejlesztésében, népszerűsítésében érdekelt, és ez teljesen érthető, hisz ők – közöttük természetesen a mi konzorciumunk tagjai – ebből élnek. Árnyalja a kérdést, ha az adott könyvtár katalógusa szervesen beépül valamilyen szolgáltatási rendszerbe, portálba, pl. egy egyetemi rendszerbe.

Elképzelésünk szerint e dilemmát két vonalon lehetne megoldani. Egyrészt lehetővé téve, hogy a könyvtárak statisztikáikban saját virtuális látogatásként számolhassák el azokat a kereséseket, melyeket az olvasók a közös katalógusban végeztek, s melyek érintették őket. Másrészt egy olyan fenntartható működési/üzleti modell kidolgozásával, amely mind a könyvtárak, mind a fejlesztők számára elfogadható és motiváló hatású, valamint a hosszútávú stratégiai tervek irányába mutat. Efféle külföldi – pl. angliai – példák megismerése és esetleges adaptálása már a MOKKA “hőskorszakában” is felmerült. Manapság a dán példa tanulmányozása lehet igen érdekes/tanulságos, ahol nem “közös”, hanem “egyetlen” országos katalógus van, s ezt az állapotot pár éves átmenettel érték el, az itthon honos felállásból. A fenntarthatóság többféleképp is elképzelhető, akár önfenntartó formában is, ha a könyvtárak elég nyíltak lennének ehhez.

A ki-hol-keres kérdéshez és a célcsoporthoz kapcsolódik a leendő MOKKA, illetve a DEENK által továbbfejlesztett ODR kapcsolata is. Az országos könyvtári fejlesztések koordinációjáról Bánkeszi Katalin tartott előadást Miskolcon. Az ő előadásából származik az alábbi dia, mely az különböző TÁMOP projektek keretében fejlesztett szolgáltatások összefüggéseit mutatja, “dokumentumküldés” cím alatt. Sajnos nem voltunk ott az előadáson, így magyarázat nélkül nem minden világos. Az elemek felismerhetőek, az összefüggések nem. Hogy az “ODR szolgáltatás” miért a MOKKA és az olvasói felület között, és nem mellette van, miért van három “kereső” felirat a dián, és a MOKKA miért az ODR-en keresztül jelenik meg az olvasói felületen. Vagy ez csak a dokumentumküldés esetén van így? Nem kritika, inkább kíváncsiság ez.

A keresések figyelembevételére a statisztikákban több számolási módszer is elképzelhető. Lehetne például a kereséseket számolni – s közölni minden könyvtárral, hány keresést hajtottak végre úgy, hogy az ő könyvtáruk is ki volt választva (akár több között is). Egyetlen keresés több könyvtár keresési számát is növelheti, pl. a jelenlegi MOKKA felületen a “bármi” lelőhely kiválasztásakor, a HunKat vagy a Könyvtárportál esetén több kedvenc könyvtár bejelölése esetén. Egy másik módszer, talán érdekesebb is, ha nem a kereséseket, hanem a találatokat számoljuk, ami egy adott könyvtárból jön. Tehát ha rákeresek az Állatfarmra, akkor minden olyan könyvtár kap egy “látogatást”, akinek van belőle egy példánya, s ez megjelent a találati listában. Érdekes lehet még azon keresések feljegyzése is, melyek nem hoznak találatot – hisz ezzel valamiféle igényt jeleznek az adott könyvtár felé.

Jó lenne tudni, hogy jelenleg milyen a MOKKA és az ODR kihasználtsága, hisz az fontos adalék hasonló szolgáltatások terhelésének tervezésekor. Hány keresést hajtanak végre, hány rekordot töltenek le a különféle elérési protokollon, egyáltalán hány (egyedi) látogatója van ezeknek a szolgáltatásoknak. Erről mindössze annyit tudhatunk, amit a 2008-as szombathelyi vándorgyűlés ODR-MOKKA fórumán Gyüre Péter elmondott. Az NIIF oldalán www.niif.hu/webalizer/www.mokka.hu korábban még elérhető statisztika vélhetően már jó ideje nem valós adatokat mutatott – hiszen a MOKKA régóta elköltözött tőlük. Pedig adatok könnyedén gyűjthetőek, részben olyan ingyenes szolgáltatásokra építve mint a Google Analytics, amit a Könyvtárportál – és sok más könyvtári oldal is – is alkalmaz.

Elképzelésünk szerint, ha megvalósul az “új mokka”, akkor annak az olvasóközönséggel való megismertetésére is jelentős erőforrásokat – magyarul pénzt is – kell költeni. Az UTCA konzorcium, ha elnyeri a megvalósítás lehetőségét, ezt akár saját haszna terhére meg fogja tenni. Olyan webes szolgáltatást ugyanis nincs értelme létrehozni, amit nem használnak NAGYON SOKAN. Ha viszont sokan használják, akkor az sok-sok potenciális olvasó, könyvtárlátogató… befejezésül egy rövid filmrészlet, a költséghatékonyság ábrázolására.

]]> http://konyvtar.info/2010/01/05/celkozonseg/feed/ 0 http://konyvtar.info/2009/12/04/mokka-plussz-odr/ http://konyvtar.info/2009/12/04/mokka-plussz-odr/#comments Thu, 03 Dec 2009 23:30:40 +0000 UTCA http://konyvtar.info/?p=191 Bevezető nem-könyvtárosoknak: a MOKKA egy katalógus, amiben ma kb. 50 nagy könyvtár könyvei között lehet keresni. Eredeti célja a könyvtárak katalogizáló munkájának segítése volt. Az ODR egy másik katalógus, valamivel több mint 50 könyvtár könyveivel, amiben a könyvtárosok akkor keresnek, amikor könyvtárukban nem megtalálható könyvet akarnak elkérni máshonnan az olvasóiknak. A két rendszer összevonása eldöntött tény, de ennek mikéntje még több ponton kérdéses.

Az UTCA koncepció egyik fő eleme: a könyvtáraknak egységes, központosított megjelenésre van szüksége a weben. Ha az állampolgár “állami” ügyeit akarja intézni, a Magyarország.hu oldalhoz fordul – ilyen “egyértelmű célpontra” van szüksége a könyvtárügynek is. A Könyvtárportál, mint pilot projekt, ennek megalapozója lehet, továbbfejlesztése az OSZK TÁMOP pályázatának is része, a vele való integráció még téma lesz itt, de most a jelenlegi és tevezett MOKKA illetve ODR funkciók összevonásáról lesz inkább szó. Véleményünk szerint nem tartható fent az a korábbi megkülönböztetés, miszerint a MOKKA bibliográfiai, az ODR pedig lelőhely-adatbázis.  A TÁMOP keretében az OSZK a MOKKA lelőhelyadatainak duplázódását, a DEENK az “ország bármely könyvtárában” elérhető dokumentumok szolgáltatását tűzi ki célul, amiből a külön lelőhely adatbázis és külön “ODR portál” kiépítésének már ismertetett terve (Koltay Klára, 2008, PPT, 22. dia) olvasható ki.

Illogikus, ha az ODR-t, mint a MOKKA-nál bővebb lelőhely adatbázissal rendelkező külön rendszert képzeljük el, vagy ha azt, mint a MOKKA olvasói felületét pozicionáljuk, hiszen ez azt jelentené, hogy az ODR egy “mokkább mokka” akar lenni. Áll ez akkor is, ha a leendő ODR a lelőhely adatbázis kiépítéséhez ugyanazokat a technológiákat kívánják használni mint a MOKKA építéséhez. A lelőhelyek beazonosításához ugyanis ugyanúgy elengedhetetlen a duplumellenőrzés, mint a bibliográfiai adatok kezeléséhez – enélkül csak egy olyan, szűretlen, igen nehézkesen használható felület építhető, mint a jelenlegi ODR adatbázis. E technológiák alkalmazása viszont lényegében feleslegesé tenné a tervezett, szűkebb lelőhelyadatokkal rendelkező MOKKA adatbázist.

Mivel a projektek vélhetően külön-külön közbeszerzési pályázaton fognak megvalósulni, nagyon fontos a feladatok párhuzamosságoktól mentes elosztása és azok illeszthetőségének biztosítása, hisz elképzelhető, hogy azokat más és más fejlesztők fogják létrehozni. Véleményünk szerint a biliográfiai adatok, (valós és elektronikus) lelőhelyek, példány státuszok valamint a névterek webes megjelenítése és más rendszerek felé való elérhetővé tétele egy ponton, a leendő (egyetlen) közös katalógusban kell hogy történjen, a könyvtárak lehető legnagyobb körét lefedve. Ugyancsak itt – egységes regisztráció mellett – kell megjelennie azon kapcsolódó rendszerek funkcionalitásának (pl. egy “könyvtárköziben kérem” gombnak), amelyeket egyébként különálló alrendszerek szolgálnak ki, s melyeknek a háttérfeladataikhoz akár saját felületük is lehet. Ilyen lehet a leendő ODR kéréstovábbító, a tezaurusz kezelő, vagy a szerzői jog védelme alá eső műveket kezelő modul. A használók (olvasók és könyvtárosok) felé ezeknek is az egységes felületen kell megjelenniük, tehát pl. a közös katalógusban kell látni, ha valamiből, valahol, van digitális példány, és onnan kell azokat megrendelni vagy letölteni – de a kiszolgáló könyvtárosok munkáját a háttérben lehetővé tévő rendszerek és felületek különállóan, a közös lelőhely-, felhasználó- és könyvtáradatbázisra építve is megvalósithatóak.

Hogy hogy kapcsolódik ezen általános elvekhez az UTCA projekt? A lelőhelyek számának radikális bővítéséhez mi (hasonlóan az IMOLA koncepcióhoz) a hibrid közös katalogizálási modellt alkalmaznánk. Törekednénk a kapcsolódó könyvtárak rekordjainak tényleges egybetöltésére, de élőben, virtuálisan való lekérdezéssel olyan forrásokat is elérhetővé tennénk, ahol ez nem lehetséges. A példányok kölcsönzési státusz adatait az összes kapcsolódó könyvtárból egyetlen kattintásra lekérdező, és közvetlenül a közös katalógusban, a forrás katalógusokba való átlépés nélkül megjelenítő technológiánkat már több konferencián is bemutattuk. Az általunk szorgalmazott művek szerinti feldolgozás is ennek használhatóságát szolgálja. Az alábbi képen az “1984″ példányainak elérhetősége látható.

A közös katalógusban fellelhető egyéb vetületek (bibliográfiai adatok, lelőhelyek, státuszok, digitális példányok, felhasználók és jogosultságok) eljuttatását más rendszerek, pl. az ODR kéréstovábbító vagy az egyes IKR-ek felé, már meglévő, vagy kidolgozandó szabványok alkalmazásával érnénk el. A lehetőségekről a Könyvtárportál wikijében található egy rövid összefoglaló. Véleményünk szerint ezen programozói interfészek mentén választható szét a közös katalógus és a ráépülő egyéb szolgáltatások egyre bővülő körének megvalósítása.

Érdemes a tükörszerverek működését is átgondolni: előnyös ha több szerveren is elérhető lesz a leendő közös katalógus, de a jelenlegi, külön-külön címek alatt elérhető tükrözéseknél, melyet pl. a MEK is használ (mek.oszk.hu, mek2.niif.hu, www.mek.ro, www.mek.sk, stb.) egyszerűbb és felhasználóbarátabb a DNS alapú tükrözés/terheléselosztás. Ennek használatához csak egy cím megjegyzése (honlapokra kitétele, Google-ba való eljuttatása, stb.) szükséges. Az egységes cím, pl. mek.oszk.hu lehívásakor dől el ugyanis, hogy az elérhetőek közül végül melyik szerverhez, pl. a legközelebbihez, lesz irányítva a felhasználó.

Az országos projektek koordinációjáról nemrégiben Bánkeszi Katalin tartott  előadást Miskolcon, kiváncsian várjuk ennek közzétételét. Későbbi bejegyzésekben fogjuk tárgyalni a duplumellenőrzés, a hibrid közös katalogus modell, a Google keresőben való megjelenés, és a Könyvtárportállal való kapcsolat kérdését, amiket most csak érintettünk.

Az első kérdése az új könyvek leírása. Ki írja le először, ki írja le jól, hogy jut el a közös katalógusba, és ki javíthatja később? Megjelenik Vámos Miklós új könyve, amit az országban több tucat könyvtár megvesz, van aki kap hozzá kész leírást, de sokan maguk írják le. Kicsit később bekerül a közös katalógusba, néhányan már onnan veszik át, de tárgyszavakkal, ETO-jelzettel tovább bővítik, ezek csak akövetkező körben jutnak el a közös katalógusba. A gond az, hogy így továbbra is sok párhuzamos munka folyik.

Hogy az ezt okozó “versenyhelyzetet” elkerüljük, elképzelésünk szerint a közös katalógusnak kell elsőként beszereznie vagy létrehoznia az új könyveket leíró rekordokat, s azoknak csak a bővítését kell a könyvtárakra bíznia. A beazonosításhoz szükséges alapadatokat tartalmazó rekordokat beszerezhetnénk például a Kellótól (ennek esetleges költség vonzatait is vállalva), vagy a könyvkereskedelmi adatokból (cím, szerző, ISBN, kiadó, év) magunk állíthatnánk össze, sőt, a hazai kiadványok esetén ez már ez már az ISBN igénylésekor létrejöhetne az OSZK segítségével. A könyvtárak felé továbbított ilyen, viszonylag egyszerű rekordok tartalmaznának egy egyedi azonosítót, mely később lehetővé tenné, hogy az egyes könyvtárak, akik azokat sebtében átvették, bővítették, és példányadataikkal egészítették ki, később automatikusan lecseréljék (vagy összefűzzék) azt a közös katalógusban később létrejövő teljes leírással. Az IKR fejlesztők együttműködésével ez könnyedén, rendszerfüggetlen módon megoldható lenne. Hasonló eljárást alkalmaz NetLib a Szikla-21 rendszerben, a felhasználók nagy megelégedésére.

Itt jön be a második kérdés. Az országban sokféle IKR-t használnak, és még ezeken belül is sokféle helyi rekordleírási szokást – hisz tudjuk: ettől olyan nehéz ügy a MARC rekordok duplumellenőrzése. A helyzet adott, s ezesetben ahhoz, hogy a katalogizáló kollégák munkáját segítsük, nem az egységesítés, hanem pont az egyedi igények kiszolgálása (a “felesleges” sokszínűség) felé kell elmozdulni. Megfigyeléseink – pl. egy nemrégiben tartott OSZK-beli MOKKA-bemutatón – ugyanis azt mutatják, a kollégák igen sok időt töltenek a letöltött rekordok helyi szokásokhoz, a használt IKR igényeihez való igazításával: például (pl.?) rövidítések létrehozásával vagy feloldásával, központozási jelek manipulálásával, analitikus feltárás mezőinek átalakításával, feleslegesnek ítélt almezők törlésével. Ez a gépies munka, ha rekordonként csak 5 percet vesz igénybe, egyetlen könyvtárban, 1000 könyv esetén majdnem 11 teljes munkanap elpazarlását jelenti! Az UTCA ezért lehetővé tenné, hogy a könyvtárak egyedi igényeiknek megfelelően “csiszolt” – a már említett központi azonosítóval ellátott – rekordokat kapjanak meg, tehát ne legyen szükség az említett “fazonírozásra”.

Véleményünk szerint e két megoldásunk nagyban hozzájárulhatna, hogy a könyvtárak elsődleges rekordforrásként használják a MOKKA adatbázisát. A könyvtárak érdekeltsége is megnőne, hisz az említett frissítési mechanizmus segítségével – egyedi igényeik szerint – átvehetnék a más könyvtárak által felvitt tárgyszavakat, ETO-jelezeteket, analítikus feltárást. A központi azonosítók legalább részleges használatával ráadsául a duplumkérdés is jelentősen leegyszerűsödne.

Legközelebb a MOKKA és az ODR adatbázisainak, szolgáltatásainak és felületének összevonásával kapcsolatos kérdésekről lesz szó.

]]> http://konyvtar.info/2009/11/30/nekem-tetszo-rekordok/feed/ 7 http://konyvtar.info/2009/11/24/itt-az-ido/ http://konyvtar.info/2009/11/24/itt-az-ido/#comments Tue, 24 Nov 2009 10:44:51 +0000 UTCA http://konyvtar.info/?p=186 Az UTCA projekt – speciális szaktudással rendelkező partnerek, többek közt a NetLib csatlakozásával immár konzorciummá bővülve – indulni készül a MOKKA-ODR összevonására és megújítására irányuló pályázatokon. Elképzelésünk szerint a közös katalogizálás és a könyvtárközi kölcsönzés gördülékeny megvalósítása ma már csak alap, aminél a “Tudásdepó-Expressz” sokkal messzebbre vihet minket. A rendszer újragondolásával, az alapfunkciók mellett sokrétű, felhasználó-orientált szolgáltatáscsomag megvalósításával mi élénk közösségi térré tennénk a katalógust, és ezzel egyúttal a weben is ismert és elismert tudásbázissá a könyvtárakat, olvasók sokaságának figyelmét irányítva rájuk.

Ezentúl mindig egy-egy fontos téma alapos körüljárásával fogunk jelentkezni. A duplumkérdésről, a mű szintű feldolgozásról, az új könyvek leírásainak gyors elérhetőségéről, a MOKKA és az ODR párhuzamosságairól és ezek megszüntetéséről, a leendő pályázat lehetséges buktatóiról, és ezek ellensúlyozására tett javaslatainkról lesz szó. Kitérünk betöltések és a webes felület kritikus kérdéseire, gördülékenyebbé tételükre kidolgozott megoldásainkra, melyekkel a könyvtárak érdekeltségét illetve a felhasználók kényelmét kívánjuk szolgálni. Szó lesz személyre szabható szolgáltatásokról, közösségi funkciókról, és a webes világ felé való nyitásról – olyasmikről, amiket mi egy modern közös katalógus szerves részének látunk. Saját ötleteinkről, és olyan nemzetközi trendekről is írunk majd, melyekről a jelenleg ismert tervekben csak érintőlegesen vagy egyáltalán nincs szó.

Koncepciónk ismertetésével és nyilt vitára bocsátásával célunk, hogy a pályázat kiíróit ezen új elképzelések létjogosultságának elismerésére, támogatására ösztökéljük, s hogy megmutassuk, helyzet reális értékelésére alapozó, jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező csapatunk képes mindezt meg is valósítani. Kemény verseny várható: rajtunk kívül az e-Corvina és az IMOLA koncepciót jegyző HunTéka is nyilvánvalóan indulni készül a pályázaton, az összehasonlítás (és a későbbi együttműködés) így elkerülhetetlen.

Kérjük kövéssék majd mondandónkat, és szóljanak hozzá az egyes kérdésekhez. Kíváncsiak vagyunk a szakma, és az olvasóközönség véleményére is!