Egy másik többször is felmerült kérdés, hogy a közös katalógusok mely formája az ideális. A virtuális közös katalógus, melyet a Közelkat próbált megvalósítani, s melyet a TextLib illetve a HunTéka fejlesztői is alkalmaznak, vagy a valódi közös katalógus, amilyen a MOKKA, vagy a Szirén/Szikla adatbázisa. Ebben a kérdésben én inkább a MOKKA módszerét tartom életképesnek. A szolgáltatás így lehet gyors (ne feledjük, az internetes keresők manapság egy másodperc alatti válaszidőkkel dolgoznak), s a jelenlegi helyzetben csak ilyen, előre feldolgozott központi adatbázissal lehet valóban felhasználóbarát – duplumoktól mentes, mű alapú – megjelenítést megvalósítani. A működő virtuális katalógusok (pld. az említett TextLib közös kereső vagy a KVK) egymás alá ollózott találatai nehézkesen használhatóak, és semmit sem tudnak kezdeni a duplumokkal.

Az FSZEK “Új kommunikációs lehetőségek a könyvtárakban” c. konferenciája kifejezetetten inspiráló volt. Az FSZEK-hez hasonló Stockholmi könyvtár igazgatója, és munkatársa, a Biblioteket projekt vezetője lendületes előadásokat tartott. Ők is közösségi teret látnak a katalógusban, én is. Daniel Anderssonnal rögtön ötleteket is cseréltünk.

Az MKE Műszaki Szekció “Könyvtár 2.0″ napján is tartottam előadást, de az elég gyengén sikerült. Kissé zavarosan adtam elő. Ezt többen is jelezték, bár volt olyan is, aki kíváncsian érdeklődött az előadások után. Kár hogy nem maradt idő az előadások utáni beszélgetésre. A harmadik elődás az ELTE MLS konferenciáján volt. Itt összeszedett voltam, és határozott (talán a hazai terep miatt?). Jó kérdések is voltak, és mire hazaértem, az Egyetemi Könyvtár egyik jelenlévő kollégája keresett, hogy szívesen hozzájárulnak teljes katalógusukkal (800.000 tétel) az UTCA fejlesztéséhez.

Néhány kedves apróság is történt Szegeden: a bibliográfiai szekcióban, Vörös Klára olvasó és könyvtár párbeszédének szimbólikus tartalmairól szóló előadásának bevezető játékában kedves “párra” találtam egy kék műanyaglapocska révén, a kollázs-készítő versenyen pedig a zsűri első díját kaptam a sugárzóan lelkes fiatalok megjelenését ábrázoló – hát, igencsak szimbólikus – alkotásommal. Kokas Károly “hivatalos blogger”-nek titulált ennek kapcsán…

Az UTCA fejlesztése halad, a vándorgyűlés ezügyben kapcsolatépítésre volt jó, annak feltérképezésére hogy mások miken dolgoznak e téren, munkájához hogyan tudunk kapcsolódni. A klog.hu csapatával közösen vettünk egy használt, de igen erős szerver gépet, ami a jövő héten megérkezik – erről majd legközelebb. Hamarosan megjelenik a TMT idei 7. száma, melyben projektünkről, s annak előzményeként a jelenlegi közös katalógusokról írtam bevezető cikket. Annak ellenére, hogy nem tudtunk egymás írásairól, ez az írás jól kiegészíti Drótos László “Adattármustra: Közös katalógusok” című cikkét, mely az 5. számban jelent meg.

A 3. ülés végén sajnos fel kellett állnom, és elrohanom, mert tudom, nincs rosszabb annál, mint utolsónak maradni az óvó néni nyakán. Ilyenkor olyan különös hangsúllyal mondják a Jó napot, kedves apukát, pedig azt még akkor is gyűlölöm, ha nem akarnak megbántani vele.

Egy ilyen “haladó” szellemű társaságnak (de mindenki másnak, aki ma szervez, nekem is, amikor én) jó lenne figyelmet fordítania arra is, hogy a rendelkezésre álló eszközöket (pl. a fórumot) jól használja, ne csak valami elvárható díszítés legyen a menüben. Írhatnának a témákhoz felvezető postokat, a prezentációk, fontos linkek egy része felkerülhetett volna előre is, mert így talán volna az esélye annak, hogy a viták nem záródnak le a mai estével, hogy jobban megismerjük egymás véleményét stb. A vita alatt valaki fogadni merte, hogy alig lesz élet a fórumon, így bizonyítva, hogy mindaz, amit a web2-ről mondanak (közösség, részvétel, ilyenek) nem is működőképes. Szerintem ez attól is függ, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket hogyan használjuk ki.

Egyébként azok az előadások (és a konf többi része), amiket láttam tetszettek, a többit pedig – azt ígérték a szervezők (többek között Andris) -, elérhetővé teszik videón. Ha betartják, úgy jó.

A második napon az előadások után megtartott könyvtáros műhelymunka volt hasznos számomra. Bakonyi Gézáról való rövid megemlékezés után a jelenlévőknek lehetőségük volt kötetlenül beszélgetni – szubjektívebb benyomásaikat is megosztva egymással. Erre a gyorsan pergő, 20 perces előadások közt nemigen volt lehetőség.

Tanulságosak voltak még a “folyosói beszélgetések”. Az egyik ebédnél Ungvári Rudolf tanár úr kapta el a grabancom, hogy “te meg ki vagy?”, miután egy informatikai szekcióban lemenő tezaurusz-témájú előadáson ő is, én is, kritikus kérdéseket tettük fel az idevágó könyvtári kezdeményezéseket érintőlegesen is alig ismerő előadónak. A leves mellett együtt szidtuk az informatikusokat, mielőtt bevallottam, hogy én is az vagyok. (A neten böngészve egyébként megtudtam, a tanár úr eleinte gépészmérnök volt.) Kikérdezett, min dolgozok, s miután rájöttünk, hogy van min együttműködni – a tezauruszok és a közös katalógusok ügye nagyon is összefügg – teljes szakmai és gyakorlati támogatásáról biztosított. Erről később írok még.

Saját előadásunk – “Közös katalogizálás, az olvasó felé fordulva” – pénteken délelőtt, az utolsó napon volt, mégis elég sokan voltak jelen. Ennek nagyon örültem, miközben kicsit zavartan, de lendületesen megtartottam előadásom. Az előadás diáit letölthetik oldalunkról, míg a videó felvételt április végétől az NIIF videó-archívumából – az előző évek anyagaival egytemben. Pár apró bakit elkövettem, remélem senki sem sértődött meg egy-egy félresikerült megjegyzésemért. Másrész kár, hogy kihagytam kedvenc példámat, az “általános pszichológiát” – 9 ilyesmi című mű létezik, amit programunk 10 különálló műként értelmez, s ez egész jó arány.