Hozzászólás: Kritika http://konyvtar.info/2010/02/08/kritika/ ilyen lenne a MOKKA+ODR, ha mi csinálnánk Tue, 23 Mar 2010 09:12:58 +0100 http://wordpress.org/?v=2.8.6 hourly 1 Szerző: Ungváry Rudolf http://konyvtar.info/2010/02/08/kritika/comment-page-1/#comment-45 Ungváry Rudolf Tue, 23 Mar 2010 09:12:58 +0000 http://konyvtar.info/?p=468#comment-45 1. Alapvető, hogy a (kereső)rendszer minőségét a (kereső)felület dönti el. A programszerkezetileg (bizonyos határig) rossz, de a felhasználó természetes érzékelésének inkább megfelelő felülettel rendelkező rendszer jobb, mint a fordítottja. 2. Az Arany Oldalak szakma telefonkönyvvel szerzett többszörös, közvélemény-kutatásokkal alátámasztott tapasztalatok (profitorientált cég, nem babra megy a játék) szerint a felhasználók kb. 5-10 százaléka használja ki rutinszerűen az összes lehetőséget (használ pl. tezauruszt)[’sprinterek’], 10-20 százaléka kényszerből, de adott esetben használ bármilyen lehetősége (és a fogát csikorgatja, amiért erre kényszerül)[’teljesítők’], 80-90 százaléka éppen hogy veszi figyelembe rutinszerűen (csak) a „lásd” utalásokat (de azokat természetesként éli meg)[’polgárok’], és 5–10 százaléka már azért „csapnivalónak” tekinti a rendszert, amiért az „eb” szóval keresve a „kutya” alatt jelennek meg a találatok [’hangadók’]. Az első három kategória képviselői legalább felerészben a böngészést használják, ha számukra úgy alakul, hogy gyakran keresik fel a rendszert, mert rájönnek, hogy a böngészésen keresztül nem annyira „vakok”. A szófelhőt sokkal ritkábban használja a gyakorlott kereső, mint a kezdő, mert hamar idegeire meg a zaj. Egy rendszer közkeletű megítélését nem az elitet alkotó ’sprinterek’ és ’teljesítők’, alig a ’polgárok’, döntően a ’hangadók’ elesettjei határozzák meg. Ha a felület ama kritikájáról van szó, mely messzemenően a felhasználóbarátságot kéri számon, nem volna szabad például nem odanézni a szavakkal végzett keresés lehetőségeinek megoldottságára. A MOKKA kritikája semmit sem mond a böngészésről, ami legalább olyan súlyos jel a kritikára nézve, mint a kritikában említett hiányok MOKKÁra nézve. Vegyünk csak egy egyszerű esetet („bíróság” keresőszóval keresve). Hol tudja azonnal a mezei kereső, mit jelentenek a szögletes zárójelben szereplő jelzetek? Mit kell tudnia arról, hogy mit jelent, ha van a találati sorban „mutat”, és ha nincs? Mit kell tudnia arról, hogy mit jelet, ha van a találati sorban szögletes zárójelben szereplő (forrás)jelzet, és mit jelent, ha nincs? Mit kell tudnia arról, hogy látható a ma már szokásos (egyszerű) tárgyszót képviselő mutatószó, és van a történeti, valójában már nagyon ritka összetett tárgyszót képviselő mutatószó. Ha magának az adott felületnek az alapján a ’hangadó’ nem tudja megmondani kapásból, miről van szó, a rendszer közkeletű megítélése romlani fog. 11 [oszk] bíróság 1 [szte] Bíróság mutat 132 bíróság 1 biróság mutat 3 Bíróság 1 [szte] Biróság mutat 2 [opkm] bíróság 1 bíróság—168--1708—Buda—Pest 2 bíróság—9-20. sz.—magyar 1 bíróság—alkotmányjogi szabályozás Még inkább minősíti a kritika szakmai színvonalát, hogy nem tűnik fel legalább a kritikusnak az alábbi szakmai nonszensz: A Köztauruszból származó választottbírósági eljárás a forrásban nemdeszkriptor a következő formában: választottbírósági eljárás „lásd” választottbírsóg „ÉS” jogi eljárás. Tehát nem vagy az egyik, vagy a másik, hanem a kettő együtt. A felhasználónak erről semmit sem kell tudnia, az ’elit’ érti, a ’polgárok’ és a ’hangadók’ meg jobb, ha semmivel nincsenek terhelve. De a „választottbíreósági eljárás’” mutatószónak ott kellene lennie a mutatóban, és ha rákattint a kereső, akkor a fenti „lásd ÉS” szabályozás szerinti találatoknak automatikusan kellene megjelenniük. Ehelyett ez lehetetlen, ráadásul szét lett bontva az eredetileg összetett utalás (holott MARC szerint pontosan specifikált), és teljesen mechanikusan külön-külön „lásd” utalásként szerepelnek, de azt se nagyon lehet érteni a felület adta tálalásban. Szakmai katasztrófa mind az adatbázisdefiníciós, mint a kritikai oldalon. 1 [szte] Választottbiróság--külkereskedelmi--nemzetközi--KGST-orsz.--e mutat 1 [szte] Választottbiróság--külkereskedelmi--nemzetközi--M.o. mutat 3 [szte] Választottbíróság—Magyarország 3 [szte] Választottbíróság—nemzetközi 1 Választottbíróság—nemzetközi mutat választottbírósági eljárás 1 [oszk] jogi eljárás mutat választottbírósági eljárás 7 [oszk] választottbíróság 2 választottbírósági eljárás 1 választottbírósági eljárás--arab országok mutat 1 választottbírósági eljárás—Berlin mutat A példát ezen a helyen nem lehet megfelelően foormázva bemutatni, ha valaki tényleg érteni szeretné a dolgot, fel kell keresnie a MOKKÁt, és a böngészőben kell megadnia a "választottbíróság..." keresőszót. 1.
Alapvető, hogy a (kereső)rendszer minőségét a (kereső)felület dönti el.
A programszerkezetileg (bizonyos határig) rossz, de a felhasználó természetes érzékelésének inkább megfelelő felülettel rendelkező rendszer jobb, mint a fordítottja.
2.
Az Arany Oldalak szakma telefonkönyvvel szerzett többszörös, közvélemény-kutatásokkal alátámasztott tapasztalatok (profitorientált cég, nem babra megy a játék) szerint a felhasználók kb. 5-10 százaléka használja ki rutinszerűen az összes lehetőséget (használ pl. tezauruszt)[’sprinterek’], 10-20 százaléka kényszerből, de adott esetben használ bármilyen lehetősége (és a fogát csikorgatja, amiért erre kényszerül)[’teljesítők’], 80-90 százaléka éppen hogy veszi figyelembe rutinszerűen (csak) a „lásd” utalásokat (de azokat természetesként éli meg)[’polgárok’], és 5–10 százaléka már azért „csapnivalónak” tekinti a rendszert, amiért az „eb” szóval keresve a „kutya” alatt jelennek meg a találatok [’hangadók’].
Az első három kategória képviselői legalább felerészben a böngészést használják, ha számukra úgy alakul, hogy gyakran keresik fel a rendszert, mert rájönnek, hogy a böngészésen keresztül nem annyira „vakok”. A szófelhőt sokkal ritkábban használja a gyakorlott kereső, mint a kezdő, mert hamar idegeire meg a zaj.
Egy rendszer közkeletű megítélését nem az elitet alkotó ’sprinterek’ és ’teljesítők’, alig a ’polgárok’, döntően a ’hangadók’ elesettjei határozzák meg.
Ha a felület ama kritikájáról van szó, mely messzemenően a felhasználóbarátságot kéri számon, nem volna szabad például nem odanézni a szavakkal végzett keresés lehetőségeinek megoldottságára.
A MOKKA kritikája semmit sem mond a böngészésről, ami legalább olyan súlyos jel a kritikára nézve, mint a kritikában említett hiányok MOKKÁra nézve.

Vegyünk csak egy egyszerű esetet („bíróság” keresőszóval keresve). Hol tudja azonnal a mezei kereső, mit jelentenek a szögletes zárójelben szereplő jelzetek?
Mit kell tudnia arról, hogy mit jelent, ha van a találati sorban „mutat”, és ha nincs?
Mit kell tudnia arról, hogy mit jelet, ha van a találati sorban szögletes zárójelben szereplő (forrás)jelzet, és mit jelent, ha nincs?
Mit kell tudnia arról, hogy látható a ma már szokásos (egyszerű) tárgyszót képviselő mutatószó, és van a történeti, valójában már nagyon ritka összetett tárgyszót képviselő mutatószó.
Ha magának az adott felületnek az alapján a ’hangadó’ nem tudja megmondani kapásból, miről van szó, a rendszer közkeletű megítélése romlani fog.

11 [oszk] bíróság
1 [szte] Bíróság mutat
132 bíróság
1 biróság mutat
3 Bíróság
1 [szte] Biróság mutat
2 [opkm] bíróság
1 bíróság—168–1708—Buda—Pest
2 bíróság—9-20. sz.—magyar
1 bíróság—alkotmányjogi szabályozás

Még inkább minősíti a kritika szakmai színvonalát, hogy nem tűnik fel legalább a kritikusnak az alábbi szakmai nonszensz:
A Köztauruszból származó választottbírósági eljárás a forrásban nemdeszkriptor a következő formában:
választottbírósági eljárás „lásd” választottbírsóg „ÉS” jogi eljárás.
Tehát nem vagy az egyik, vagy a másik, hanem a kettő együtt.
A felhasználónak erről semmit sem kell tudnia, az ’elit’ érti, a ’polgárok’ és a ’hangadók’ meg jobb, ha semmivel nincsenek terhelve. De a „választottbíreósági eljárás’” mutatószónak ott kellene lennie a mutatóban, és ha rákattint a kereső, akkor a fenti „lásd ÉS” szabályozás szerinti találatoknak automatikusan kellene megjelenniük. Ehelyett ez lehetetlen, ráadásul szét lett bontva az eredetileg összetett utalás (holott MARC szerint pontosan specifikált), és teljesen mechanikusan külön-külön „lásd” utalásként szerepelnek, de azt se nagyon lehet érteni a felület adta tálalásban. Szakmai katasztrófa mind az adatbázisdefiníciós, mint a kritikai oldalon.

1 [szte] Választottbiróság–külkereskedelmi–nemzetközi–KGST-orsz.–e mutat
1 [szte] Választottbiróság–külkereskedelmi–nemzetközi–M.o. mutat
3 [szte] Választottbíróság—Magyarország
3 [szte] Választottbíróság—nemzetközi
1 Választottbíróság—nemzetközi mutat
választottbírósági eljárás
1 [oszk] jogi eljárás mutat
választottbírósági eljárás
7 [oszk] választottbíróság
2 választottbírósági eljárás
1 választottbírósági eljárás–arab országok mutat
1 választottbírósági eljárás—Berlin mutat

A példát ezen a helyen nem lehet megfelelően foormázva bemutatni, ha valaki tényleg érteni szeretné a dolgot, fel kell keresnie a MOKKÁt, és a böngészőben kell megadnia a “választottbíróság…” keresőszót.

]]> Szerző: Király Péter http://konyvtar.info/2010/02/08/kritika/comment-page-1/#comment-37 Király Péter Tue, 09 Feb 2010 13:12:02 +0000 http://konyvtar.info/?p=468#comment-37 Azt hiszem ez általános: sok helyen látom az informatika területén, hogy megelégszik a szolgáltató azzal, hogy megvalósítsa a specifikációt, ahelyett, hogy segítséget adna, párbeszédbe kerülne a megrendelővel és együtt találnák ki a létrehozandó szolgáltatást. Másrészt: egy szolgáltató nem jótéti intézmény, ha érdekei azt diktálják, hogy a projekthez csak annyit adjon hozzá, vagy annál csak egy minimálissal többet, mint amit a megrendelő kifizet, akkor nem fog ehhez hozzátenni. Ilyen érdek lehet a tanulás, presztizs elnyerése, későbbi projektek számára felmutatható referencia, tudományos eredmény stb. De egy invesztíció elmaradását okzhatja a rivális projektek elszívó hatása (minek fektessek bele egy halott projektbe, ha itt vannak az élő projektek is), vagy a megrendelő passzivitása, párbeszédképtelensége. Hogy ez pontosan hogy is áll a MOKKA esetében nem tudom, annyi biztos, hogy így kívülről nézve a Ti konzorciumotok az, akinek igenis érdeke, hogy az elvártnál jóval többet tegyen hozzá a projekthez, innovatívabban viszonyuljon hozzá, mivel ezzel tudja megalapozni a későbbi pénzügyileg is nyereséges projekteket. Mindenesetre ez csak egy szempont. Amúgy hajrá!!! Azt hiszem ez általános: sok helyen látom az informatika területén, hogy megelégszik a szolgáltató azzal, hogy megvalósítsa a specifikációt, ahelyett, hogy segítséget adna, párbeszédbe kerülne a megrendelővel és együtt találnák ki a létrehozandó szolgáltatást.
Másrészt: egy szolgáltató nem jótéti intézmény, ha érdekei azt diktálják, hogy a projekthez csak annyit adjon hozzá, vagy annál csak egy minimálissal többet, mint amit a megrendelő kifizet, akkor nem fog ehhez hozzátenni. Ilyen érdek lehet a tanulás, presztizs elnyerése, későbbi projektek számára felmutatható referencia, tudományos eredmény stb. De egy invesztíció elmaradását okzhatja a rivális projektek elszívó hatása (minek fektessek bele egy halott projektbe, ha itt vannak az élő projektek is), vagy a megrendelő passzivitása, párbeszédképtelensége. Hogy ez pontosan hogy is áll a MOKKA esetében nem tudom, annyi biztos, hogy így kívülről nézve a Ti konzorciumotok az, akinek igenis érdeke, hogy az elvártnál jóval többet tegyen hozzá a projekthez, innovatívabban viszonyuljon hozzá, mivel ezzel tudja megalapozni a későbbi pénzügyileg is nyereséges projekteket.
Mindenesetre ez csak egy szempont. Amúgy hajrá!!!

]]>