Esélyegyenlőség és helyismeret
A “helyismereti csemege” a cikk végén található…
A ‘97-es és a mostani MOKKA pályázatok kiírásakor is nyilvánvalóan az a cél, hogy a megrendelő lehető legjobb megoldást válassza ki. Akkor az eredeti nyertessel nem sikerült megvalósítani a rendszert, így került a képbe a második helyezett, a mostani e-Corvina. Most újra versenybe lehet szállni a lehetőségért. A játékszabályok, vagyis a pályázat és körülményei határozzák meg az esélyegyenlőség mértékét, a pályázatok értékelhetőségét és a megvalósíthatóságot is. A jelenlegi MOKKA rendszer sokéves, rögös úton haladó munka eredménye: van még mit javítani rajta, és azt sem tudni, igazán népszerű-e. Számunkra nyilvánvaló, hogy a könyvtáraknak sokkal több haszna lehetett volna a közös katalogizálásból, de érdemes megjegyezni azt is, hogy az e-Corvina is hatalmas lehetőséget hagyott ki azzal, persze az éves 5-7 millió forintos szoftverkövetési díjon felül, hogy proaktív kezdeményezés és fejlesztés helyett úgymond “elvolt”.
A jelenlegi fejlesztő mintha előnyös helyzetben lenne: sokéves tapasztalata van, napi szinten találkozik a jelenlegi problémákkal, az új igények kiszolgálására elképzelése szerint csak továbbfejlesztenie kell a rendszerét, amit egyébként is ő ismer a legjobban. Ezenkívül olyan adatokhoz fér hozzá (mint a már sokszor kért használati statisztikák) amihez mások nem. Persze mindez hátrány is – hisz kissé fals szép tervekkel előállni a továbbfejlesztésre, ha azt részben a saját fejlesztésünk gyengesége teszi szükségessé – s hát ez referenciaként sem 100%-os. (Erről bővebben legközelebb írunk majd.)
No de térjünk rá inkább az említett játékszabályokra! Az első kérdés, hogy a pályázat mennyire ad teret az innovációnak. A fejlesztés minden területére igaz, az adatbegyűjtéstől a feldolgozáson, duplumellenőrzésen át a különféle szolgáltatási felületek milyenségéig az, hogy az igények túl merev meghatározása egyrészt gyengébb rendszert eredményezne, másrészt a pályázók közötti döntés nehézségét fokozná. A jelenlegi rendszert, az ismert bővítésekkel (összevonás, statisztika, tezaurusz) lényegében bárki meg tudja csinálni, legalábbis papíron. A csak papíron létező funkciók egyébként veszélyesek is: a ’97-es pályázaton, több pályázó bevállalta olyan funkciók megvalósítását, amelyek még definiálva sem voltak eléggé. Röviden: megfelelő súllyal kell értékelni az előremutató funkciókat és rendszerszemléletet, s még inkább,ha azok nem csak papíron, de a valóságban is léteznek már. És ezzel eljutottunk a második kérdésig: mivel igen összetett rendszerről van szó, érdemes (lett volna) kétfordulós pályázatot hirdetni. Az első – beugró – forduló valamiféle működő prototípus bemutatására irányulhat(ott volna), melynek létrehozását anyagilag is támogatni kellett volna – hisz érthető, enélkül a fejlesztők nem feltétlenül tudnak erőforrásokat lekötni. Hasonló ez ahhoz, ahogy az Egyesült Államokban az új generációs vadászrepülőgépek fejlesztéséhez hozzáláttak: első körben két nagy gyártó is jelentős összegeket kapott a később megversenyeztetendő prototípusok létrehozásra. Vélhetően e kétfordulós rendszerre már nem lesz idő – de talán pótolja ezt az, hogy az érdekelteknek vannak részben „idevágó”, értékelhető rendszereik. Az e-Corvina a jelenlegi MOKKA-t, a HunTéka a HunKat-ot vagy a Képkönyvtárat, az UTCA konzorcium a Könyvtárportált, valamint a NetLib Szikla rendszerében működő közös katalogizálást mutathatja fel. És persze a már említett UTCA prototípust melyet hamarosan Önök is kipróbálhatnak…
Fontos lenne a már említett, de nem elérhető információk közzététele is, legalább az érdekelt pályázók részére. Milyen a MOKKA jelenlegi rendszerének kihasználtsága, honnan és milyen sűrűséggel használják, milyen hardveren fut most, és milyenen tervezik később működtetni. Kevés az, ha Gyüre „csakazértis MOKKA és ODR” Péter mellékesen közöl erre vonatkozó információkat, legutóbb Szombathelyen, 2008-ban. Az ingyenes Google Analytics beépítése és az adatgyűjtés könnyen tálalható formában való gyűjtésének elindítása kb. 10 perces munka…
A következő kérdés már a valódi munka elkezdéséhez kapcsolódik. A nyertesnek ideális terepet kell biztosítani, ugyanolyat, amivel az e-Corvina alapból rendelkezik. Az összes könyvtári adatbázisnak a megvalósítás első napján rendelkezésre kell állni, és az érdekelt IKR-fejlesztőknek (a veszteseknek is) pedig hatékonyan és segítőkészen kell együttműködni a rendszer megvalósítása érdekében. Célszerű lenne – a tán jogos aggodalmak enyhítésére – ha minden pályázni kívánó fejlesztő szerződésben garantálná, hogy ha veszít, akkor is előre meghatározott módon, határidőkkel, és költségekkel működik együtt a nyertessel. Ha ez a kitétel nem szerepel a pályázatban, javaslatunk az, hogy ezt a fejlesztők maguktól, önszabályozó módon tegyék meg. A Könyvtárportál fejlesztésének tapasztalata az, hogy a fejlesztők közötti együttműködésnek nem technikai, hanem emberi akadályai vannak. A portál fejlesztésekor szerencsés volt, hogy mi nem vagyunk IKR fejlesztők, versenytársak, így egyfajta semleges szereplőként segíthettük az együttműködést.
Helyismeret…
És akkor az ígért „helyismereti csemege”: az UTCA prototípus egyik lehetősége a térképes keresés. A felhasználó alaphelyzetben egy Magyarországot mutató Google térképet lát, s ahogy az egyes régiókra ráközelít, a térkép alatti listában az éppen látható területről szóló könyvek jelennek meg. Mindig azok, amelyek az éppen látható terület leginkább feldolgozott (= legtöbb könyvben tárgyszóként szereplő) települései. Ha tehát egész Magyarországot nézi, akkor Budapest, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely, stb., de ha közelebb megy, mondjuk Veszprémhez, akkor Székesfehérvár, Veszprém, Ajka, Herend, Nagyvázsony, stb. lesz a téma. A térképen ugyanúgy lehet mozogni, mint a sima Google térképen. A találatok szinte azonnal (kevesebb mint 1 mp alatt) megjelennek.
Ami minket is meglepett, hogy milyen sok, a kollégák által bevitt, de eddig nem igazán kihasznált adat áll rendelkezésre a MOKKA adatbázisában, amely e funkció által szinte életre kel. Közel 2000 település neve szerepel tárgyszóként, ezekről kb. 40000 könyv szól (kb. 200000 rekord duplumellenőrzése után).
A fenti képen Veszprémre közelítettünk rá, az alábbin pedig Dunaegyházára. Ha a település nevére mutatunk, a kereső egy kis ikonnal jelzi azt a térképen – ez akkor lehet hasznos, ha sok település látszik, de mi csak az ismertebbek könyveit mutatjuk.
Hogy a Kiskunhalom című könyv hogy került ide, nem tudjuk, de technikailag biztos azért, mert meg volt említve valamelyik településről szóló könyvnél mint tárgyszó.
3 hozzászólás — Kategória: bemutatkozás — UTCA @ 1:01 du.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet!
Sír, mert két éve tervezgetem, hogy a könyvtárunkban található útikönyvekről ugyanilyen térképes keresőt állítok elő, csak az a baj, hogy technikailag nem tudtam elektronikus katalógusunkat és a google maps-t összehozni. (Latolgattam már, hogy egy klogos kollégától segítséget kérek… ),
Nevet a másik szemem, mert lám, milyen egyszerűnek tűnik a dolog!
Eredetileg azt gondoltam, hogy cikksorozatodnak éppen ez a része engem majd hidegen hagy , de elolvasva igenis úgy érzem, az első két bekezdésben olvasottakat valakinek tényleg le kellett írni (az eCorvina a ”…proaktív kezdeményezés és fejlesztés helyett úgymond “elvolt””), a megrendelőkön kívül az összes, közös katalógust használó könyvtárosnak és a jövőre nézve is fontos volt!
Az innovációról nem is beszélve!
Előbb mondanivalóm lényege csak rejtve volt , most kimondom: gratulálok a megvalósításhoz, tetszik a “helyismeretes csemege” és mindaz, amit most írtál.
Az előző, a prototípust bemutató cikkben homályos maradt a duplumszűrés módja és leendő eredménye, valahogy a Mokka “duplumkulcsos” megoldására való lecserélés lehetősége sem lelkesített föl, mert hát látjuk, hogy annak mi a terméke.Remélem, mielőbb kipróbálható is lesz a prototípus, az adatbázisban való keresés! Most ugyanis nem látom, hogy lehetőség lenne az összetett, logikai operátorokkal való keresésre!
A Célközönség c. bejegyzésben szerintem az idézett diaképen az összefüggések is egyértelműek, nemcsak az elemek. Az ODR-szolgáltatás természetesen az adatbázis és az olvasói felület között kell, hogy legyen, hiszen a közvetítést így fejezi ki a legjobban az integrált adatbázisok (MOKKA+ODR, ahogy a bal sarokban látjuk) és a használók között. Az is jó, hogy a dián három „kereső” is előfordul, hiszen ez jelzi, hogy az olvasói felületen való közös keresésen kívül lehetőség van külön az MDK-ban és a külön a cikkek közös keresőjében is keresni!!!
Inkább nevessünk együtt… A térképesdi azért annyira nem egyszerű, mint amilyennek látszik, de ez gyakori az informatikában. Más, néha bonyolultnak tűnő dolgok viszont néha egyszerűek… A duplumszűrés nehéz ügy. Lehet jobban csinálni, mint ahogy most, de még dolgozni kell rajta. A jelenlegi demó sem elég jó, de hát még 2006-ban készült. Nekem azért zavaros az a bizonyos dia, mert szerintem az ODR csak az egyik sok szolgáltatás közül, ami a közös katalógusra építhető, nem annak felülete az olvasók felé. Igazából azthiszem az ábra zavarosságát az okozza, hogy a részleteket rajzolók még nem tudtak dűlőre jutni a az együttműködés részleteit illetően – így a rajz csak a külön rajzok összeollózása.