Az UTCA egy közös katalógus, melynek fő célja az olvasók "egyablakos" kiszolgálása, és a könyvtárosok eddigi munkájának hatékony egyesítése, felhasználása. Az UTCA konzorcium a MOKKA megújítására alakult.
Mi lesz, ha sok-sok év után a MOKKA-t nem az e-Corvina fogja fejleszteni és üzemeltetni? Árván maradnak majd az ilyen IKR-t használó könyvtárak? Most ők lesznek azok, akik a szükségesnél több nehézséggel fognak találkozni? Esetleg az anyacég ismét létrehoz egy alternatív közös katalógust, csak hogy az immár nem e-Corvina alapú MOKKA helyett továbbra is legyen egy a saját rendszerével jól együttműködő rekordkicserélő központja? Jogosak-e ezek az aggodalmak?
Kompatibilis lehet-e egy új rendszer a mostanival? Véleményünk szerint igen. Az UTCA konzorcium ugyanis olyan technológiával rendelkezik, mely megvalósítja a kritikus e-Corvina-specifikus funkciókat, sőt javítani tud azok minőségén is. Az UTCA katalógus “sima” e-Corvina kliens programmal is elérhető, ugyanúgy lehet benne keresni, rekordokat le- és feltölteni, mint a jelenlegi MOKKA rendszerből – miközben az adatok közvetlenül az UTCA adatbázisából érkeznek.
A jelenlegi MOKKA az e-Corvina saját, Java alapú kliensével megszólítva is viszonylag gyenge válaszidőket produkál a keresésekre, és ahogy az alábbi ábrán látszik, az egyes példányok státuszait sem képes helyben megjeleníteni – úgy, ahogy azt az egykönyvtáras rendszereinél tudja. A Java alapú kliensben az OPAC-kal ellentétben még linkek sincsenek az eredeti katalógusokra. Az e-Corvinás könyvtárak viszont akkor is ezt használják nap mint nap, így nem lehet figyelmen kívül hagyni őket.
Láss csodát!
Nekik segít az említett techológiánk, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazzal a “szabványos”, e-Corvina által fejlesztett, Java alapú klienssel csatlakozni lehessen az UTCA alapú MOKKA adatbázishoz is. Ha ezt tesszük, a keresésekre gyorsabban kapunk válaszokat, sőt, közvetlenül az e-Corvina kliensen belül is láthatjuk a tagkönyvtárakban elérhető példányok aktuális státuszait is – úgyanúgy, ahogy azt az UTCA webes felületén is lehet majd, néhány másodperces várakozás után.
Az “ismerős” státusz ablakban, amiben mondjuk a FSZEK adatbázisához kapcsolódva az egyes fiókkönyvtárakban elérhető példányok státuszait láthattuk eddig, az UTCA-hoz kapcsolódva az egyes MOKKA-tagkönyvtárak példányai látszanak majd, a fiókkönyvtárak helyén a könyvtárakkal…
Ezt a jelenleg tesztelés és fejlesztés alatt álló lehetőséget, a webes interfészhez hasonlóan, publikusan elérhető prototípussal fogjuk demonstrálni. A kipróbálás meglehetősen egyszerű lesz: az interneten egyébként is elérhető e-Corvina klienst konfiguráltuk át úgy, hogy az alapértelmezésben az UTCA adatbázishoz kapcsolódjon. Ez anélkül lehetséges, hogy bármilyen, az e-Corvina által kifejlesztett komponenst módosítani kéne, vagy a saját szerverünkre másolni.
A szomszéd kertje mindig zöldebb?
Kicsit olyan ez, mint az eredetinél tartósabb, utángyártott akku a mobiltelefonunkhoz. Az alkalmazott technikai megoldás egyébként széleskörűen alkalmazott az informatikában, ha régebbi, vagy egymással nem kommunikáló rendszerek összebékítése a feladat. Így futtathatóak például régi C64-es játékok a legmodernebb PC-ken is. A mi technológiánk létrehozásához ráadásul semmilyen illegális eszközre nem volt szükség, nem törtünk fel vagy fejtettünk vissza semmilyen kódot, amit e-Corvina hozott létre.A fonalat egyébként tovább is lehetne göngyölíteni: könnyedén készíthető lenne pl. olyan virtuális közös kereső, mely az e-Corvinás könyvtárakat kapcsolja össze úgy, hogy azokban egyszerre lehessen keresni, és még a stáuszokat is látni – de végülis nem ez a célunk, hanem a MOKKA megújítása. Az, hogy az informatikában minden virtuális, hatalmas lehetőségeket rejt magában. Virtuális hegyeket akár egy gombnyomással is meg lehet mozdítani, a valósakat ugye nem, vagy legalábbis nem békés eszközökkel. Kicsit olyan ez, mint a LEGO.
Technikai háttér
Az e-Corvinás könyvtárak a MOKKA adatbázisát nem Z39.50 interfészen keresztül, hanem egy speciális háziszabványon keresztül érik el. Ezen keresztül ugyanolyan könnyen érik el a MOKKA-t, mint bármely más, a sajátjukkal azonos rendszert használó könyvtár adatbázisát, ugyanolyan munkafolyamat során tudnak abból rekorodokat átvenni – úgymond “otthon érezhetik megukat”. E háziszabvány dokumentációja nyilvánosan nem elérhető, kliensként mégis képes azt használni mind a Monguz rendszer, mind saját fejlesztésünk, a konyvtar.hu virtuális közös keresője is. Az UTCA projekt ezen annyival lép túl, hogy nem csak fogadni, de küldeni is tud rekordokat e protokollon át, vagyis képes a jelenlegi e-Corvina alapú MOKKA lecserélésére úgy, hogy azt az e-Corvinás könyvtárak észre sem veszik, vagy ha igen, hát azt, hogy további funkciók állnak rendelkezésükre.
Fogunk még hasonlóan motorháztető alatti témával jelentkezni, hogy bemutassuk, az UTCA projekt nem csak a gyors, kényelmes és közösségi webes felületből áll, hanem egy országos jelentőségű központi szolgáltatás megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges háttértechnológiákkal is.
Már többször utaltunk rá, véleményünk szerint a MOKKA jelenlegi (jövőbeli?) webes felülete, vagyis az e-Corvina OPAC sok kívánnivalót hagy maga után. Nem arról van szó, hogy használhatatlan lenne, vagy hogy ne lehetne benne megtalálni valamit – hisz sok nagy könyvtár megelégedéssel használja. Egyszerűen csak lehetne sokkal jobb is, és mivel ez itten egy országos szolgáltatás… szóval most kritikusak leszünk. Zárójelben itt-ott megtippeljük az egyszerűbb hiányosságok kijavításához szükséges időt. Egyébként vannak pozitívumok is az e-Corvina OPAC-ban, például ha nincs találat, ajánl alternatív írásformákat. A gyártó véleményét is megnézhetik-meghallgathatják.
Induljunk messziről! A Google-ben “MOKKA”-ra (vagy “közös katalógus”-ra) keresve tényleg a “mi mokkánk” az első, a könyvtárügy lenyomta a TV2 azonos című műsorát és egy éttermet is. Ez biztató. A Google már a találati listában felajánlja a fontosabb tartalmakat.
A honlapon viszont nincs keresődoboz kirakva (15 perc) és az adatbázisra mutató két link sincs túlságosan kiemelve (15 perc). A honlap a “Előzmények, történet” fejezettel nyit – tán hasznosabb lenne egy figyelemfelkeltő szöveg (30 perc) és ismerető a keresési lehetőségekről. No, de ugorjunk az adatbázisba…
Megérkeztünk: nem derül ki, hogy hová is jutottunk. Jó lenne valami ismerető szöveg és valami egyedi, ”mokkás” megjelenés. Ilyesmire a DEENK katalógusa szép példa: ott ismertető szöveg fogad, s bár ki van írva, hogy copyright e-corvina, de mégiscsak hangsúlyosabb a könyvtár saját logója (1-2 nap). Alaphelyzetben “egyszerű keresés” módban vagyunk, bár nem a Google-szerű egymezős keresésről van szó, az egyetlen mezőbe csak szerzőt vagy címet vagy stb. írhatunk. Talán praktikusabb lenne rögtön az összetett keresést mutatni (5 perc). Az összetett keresés űrlapja kissé kaotikus, de ez szubjektív megérzés. Van szűrő a bal felső, a jobb felső és az alsó sorban. Több lelőhelyet nem lehet kijelölni, csak egyet vagy az összeset. Nem világos hogy lehet a DEENK az ELTE vagy a PTE külön-külön megjelenő könyvtáraiban egyszerre keresni (2 nap). A “Súgó” jelenléte hasznos, bár nem tárgyal minden funkciót – pl. nem derül ki, hogy mi az a kosár (2 nap).
No, de keressünk valamit! Vasárnap éjjel feltehetően kevesen használják a keresőt, megfelelő pillanat a tesztelésre. Robert Merle: 6.6 mp alatt 338 találat, John Updike: 11.3 mp alatt 385 találat. Most hétfőn, ebéd előtt újrapróbálva hasonló időket produkál, más kérdésekkel néha 20-30 másodpercig is szöszöl. Biztos valami karbantartás folyik. (Ne keressenek ugyanezen nevekre – a második rákeresés mindig gyorsabb.)
De lássunk inkább találatokat! Schiller Erzsébetre keresve 20 van, de óvatosságból csak 10 tétel látszik, pedig kiférne több is a képernyőre (15 perc). A találatok közül 6 téves: Schillerek és Erzsébetek vannak a közreműködők között, de Schiller Erzsébet nem. (A konyvtar.hu keresője elfedi az e-Corvina rendszerek ezen hibáját.) A keresett szerző neve csak két esetben szerepel a találati listában – feltehetően ha ő van a 100-as MARC mezőben – a többinél csak akkor derül ki, hogy mi a szerepe, ha kinyitjuk a találatot egy külön ablakban. A dátum szerinti rendezés hibás: a “cop.” jelzések bezavarnak – ahol ilyen is van, ott figyelembe veszi, ahol csak ilyen van, az a lista végére kerül.
Hogy kire-mire kerestünk, már nem látszik a találati oldalon, s a keresés sem finomítható tovább, csak ha visszamegyünk a keresőoldalra a böngésző “Vissza” gombjával, de semmiképp sem az “Egyszerű” vagy “Összetett” keresőgombokra bökve, azok ugyanis egyúttal törlik a kereső űrlapot (4 óra). Az űrlapot törölni egyébként csak így lehet, külön gomb erre nincs (30 perc) úgyhogy ez érthető is.
A kosár funkció hasznos, de mivel nincs regisztráció (4 nap) a kosár tartalma nem őrizhető meg. Érdekes, hogy ott, ahol van azonosítási lehetőség az e-Corvina OPAC-okban, pl. az FSZEK-ben, ott sincs a kosár funkció ezzel összekapcsolva, az olvasóknak nincs saját kosaruk (4 nap).
Összefoglalásképp… szoftverekkel kapcsolatban mindig érdemes azon elgondolkodni (1 hét), hogy a fejlesztők maguk használják-e azt? Nap mint nap, saját céljaikra, például könyveket keresve gyerekeiknek vagy ilyesmi. Nem fejlesztéskor, teszteléskor, mert az egészen más – az ugyanis, hogy egy-egy funkció jól működik, nem jelenti azt hogy felhasználóbarátan is. A Gmail valószínüleg azért olyan ügyes levelezőrendszer, mert eredetileg belső használatra készült, és hát a Google-nél van elég hozzáértően kritikus felhasználó…
Persze, a dolog nem ilyen egyszerű. Az e-Corvina nem csak OPAC-ból áll, ahogy a MOKKA sem, így pusztán a felületet kritizálni talán felületes dolog, mikor a mögötte lévő rendszer egyébként jól működik. Csak arról van szó, hogy ez az amit a felhasználók látnak, s ahol egy-egy kis javítás is sok-sok ember dolgát könnyíti meg egy csapásra.
A MOKKA statisztikai adatait még mindig örömmel fogadnánk… Ez árnyalná a fenti, igen lassú válaszidők értékelését is. Érdekes lenne azt is tudni, hogy éppen mi van betöltve a MOKKA-ba. A mi prototípusunk még mindig csinosodik – ezzel kapcsolatban hamarosan jelentkezünk.
A ‘97-es és a mostani MOKKA pályázatok kiírásakor is nyilvánvalóan az a cél, hogy a megrendelő lehető legjobb megoldást válassza ki. Akkor az eredeti nyertessel nem sikerült megvalósítani a rendszert, így került a képbe a második helyezett, a mostani e-Corvina. Most újra versenybe lehet szállni a lehetőségért. A játékszabályok, vagyis a pályázat és körülményei határozzák meg az esélyegyenlőség mértékét, a pályázatok értékelhetőségét és a megvalósíthatóságot is. A jelenlegi MOKKA rendszer sokéves, rögös úton haladó munka eredménye: van még mit javítani rajta, és azt sem tudni, igazán népszerű-e. Számunkra nyilvánvaló, hogy a könyvtáraknak sokkal több haszna lehetett volna a közös katalogizálásból, de érdemes megjegyezni azt is, hogy az e-Corvina is hatalmas lehetőséget hagyott ki azzal, persze az éves 5-7 millió forintos szoftverkövetési díjon felül, hogy proaktív kezdeményezés és fejlesztés helyett úgymond “elvolt”.
A jelenlegi fejlesztő mintha előnyös helyzetben lenne: sokéves tapasztalata van, napi szinten találkozik a jelenlegi problémákkal, az új igények kiszolgálására elképzelése szerint csak továbbfejlesztenie kell a rendszerét, amit egyébként is ő ismer a legjobban. Ezenkívül olyan adatokhoz fér hozzá (mint a már sokszor kért használati statisztikák) amihez mások nem. Persze mindez hátrány is – hisz kissé fals szép tervekkel előállni a továbbfejlesztésre, ha azt részben a saját fejlesztésünk gyengesége teszi szükségessé – s hát ez referenciaként sem 100%-os. (Erről bővebben legközelebb írunk majd.)
No de térjünk rá inkább az említett játékszabályokra! Az első kérdés, hogy a pályázat mennyire ad teret az innovációnak. A fejlesztés minden területére igaz, az adatbegyűjtéstől a feldolgozáson, duplumellenőrzésen át a különféle szolgáltatási felületek milyenségéig az, hogy az igények túl merev meghatározása egyrészt gyengébb rendszert eredményezne, másrészt a pályázók közötti döntés nehézségét fokozná. A jelenlegi rendszert, az ismert bővítésekkel (összevonás, statisztika, tezaurusz) lényegében bárki meg tudja csinálni, legalábbis papíron. A csak papíron létező funkciók egyébként veszélyesek is: a ’97-es pályázaton, több pályázó bevállalta olyan funkciók megvalósítását, amelyek még definiálva sem voltak eléggé. Röviden: megfelelő súllyal kell értékelni az előremutató funkciókat és rendszerszemléletet, s még inkább,ha azok nem csak papíron, de a valóságban is léteznek már. És ezzel eljutottunk a második kérdésig: mivel igen összetett rendszerről van szó, érdemes (lett volna) kétfordulós pályázatot hirdetni. Az első – beugró – forduló valamiféle működő prototípus bemutatására irányulhat(ott volna), melynek létrehozását anyagilag is támogatni kellett volna – hisz érthető, enélkül a fejlesztők nem feltétlenül tudnak erőforrásokat lekötni. Hasonló ez ahhoz, ahogy az Egyesült Államokban az új generációs vadászrepülőgépek fejlesztéséhez hozzáláttak: első körben két nagy gyártó is jelentős összegeket kapott a később megversenyeztetendő prototípusok létrehozásra. Vélhetően e kétfordulós rendszerre már nem lesz idő – de talán pótolja ezt az, hogy az érdekelteknek vannak részben „idevágó”, értékelhető rendszereik. Az e-Corvina a jelenlegi MOKKA-t, a HunTéka a HunKat-ot vagy a Képkönyvtárat, az UTCA konzorcium a Könyvtárportált, valamint a NetLib Szikla rendszerében működő közös katalogizálást mutathatja fel. És persze a már említett UTCA prototípust melyet hamarosan Önök is kipróbálhatnak…
Fontos lenne a már említett, de nem elérhető információk közzététele is, legalább az érdekelt pályázók részére. Milyen a MOKKA jelenlegi rendszerének kihasználtsága, honnan és milyen sűrűséggel használják, milyen hardveren fut most, és milyenen tervezik később működtetni. Kevés az, ha Gyüre „csakazértis MOKKA és ODR” Péter mellékesen közöl erre vonatkozó információkat, legutóbb Szombathelyen, 2008-ban. Az ingyenes Google Analytics beépítése és az adatgyűjtés könnyen tálalható formában való gyűjtésének elindítása kb. 10 perces munka…
A következő kérdés már a valódi munka elkezdéséhez kapcsolódik. A nyertesnek ideális terepet kell biztosítani, ugyanolyat, amivel az e-Corvina alapból rendelkezik. Az összes könyvtári adatbázisnak a megvalósítás első napján rendelkezésre kell állni, és az érdekelt IKR-fejlesztőknek (a veszteseknek is) pedig hatékonyan és segítőkészen kell együttműködni a rendszer megvalósítása érdekében. Célszerű lenne – a tán jogos aggodalmak enyhítésére – ha minden pályázni kívánó fejlesztő szerződésben garantálná, hogy ha veszít, akkor is előre meghatározott módon, határidőkkel, és költségekkel működik együtt a nyertessel. Ha ez a kitétel nem szerepel a pályázatban, javaslatunk az, hogy ezt a fejlesztők maguktól, önszabályozó módon tegyék meg. A Könyvtárportál fejlesztésének tapasztalata az, hogy a fejlesztők közötti együttműködésnek nem technikai, hanem emberi akadályai vannak. A portál fejlesztésekor szerencsés volt, hogy mi nem vagyunk IKR fejlesztők, versenytársak, így egyfajta semleges szereplőként segíthettük az együttműködést.
Helyismeret…
És akkor az ígért „helyismereti csemege”: az UTCA prototípus egyik lehetősége a térképes keresés. A felhasználó alaphelyzetben egy Magyarországot mutató Google térképet lát, s ahogy az egyes régiókra ráközelít, a térkép alatti listában az éppen látható területről szóló könyvek jelennek meg. Mindig azok, amelyek az éppen látható terület leginkább feldolgozott (= legtöbb könyvben tárgyszóként szereplő) települései. Ha tehát egész Magyarországot nézi, akkor Budapest, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely, stb., de ha közelebb megy, mondjuk Veszprémhez, akkor Székesfehérvár, Veszprém, Ajka, Herend, Nagyvázsony, stb. lesz a téma. A térképen ugyanúgy lehet mozogni, mint a sima Google térképen. A találatok szinte azonnal (kevesebb mint 1 mp alatt) megjelennek.
Ami minket is meglepett, hogy milyen sok, a kollégák által bevitt, de eddig nem igazán kihasznált adat áll rendelkezésre a MOKKA adatbázisában, amely e funkció által szinte életre kel. Közel 2000 település neve szerepel tárgyszóként, ezekről kb. 40000 könyv szól (kb. 200000 rekord duplumellenőrzése után).
A fenti képen Veszprémre közelítettünk rá, az alábbin pedig Dunaegyházára. Ha a település nevére mutatunk, a kereső egy kis ikonnal jelzi azt a térképen – ez akkor lehet hasznos, ha sok település látszik, de mi csak az ismertebbek könyveit mutatjuk.
Hogy a Kiskunhalom című könyv hogy került ide, nem tudjuk, de technikailag biztos azért, mert meg volt említve valamelyik településről szóló könyvnél mint tárgyszó.
A honlapon viszont nincs keresődoboz kirakva 
Ami minket is meglepett, hogy milyen sok, a kollégák által bevitt, de eddig nem igazán kihasznált adat áll rendelkezésre a MOKKA adatbázisában, amely e funkció által szinte életre kel. Közel 
A fenti képen Veszprémre közelítettünk rá, az alábbin pedig Dunaegyházára. Ha a település nevére mutatunk, a kereső egy kis ikonnal jelzi azt a térképen – ez akkor lehet hasznos, ha sok település látszik, de mi csak az ismertebbek könyveit mutatjuk.
Hogy a Kiskunhalom című könyv hogy került ide, nem tudjuk, de technikailag biztos azért, mert meg volt említve valamelyik településről szóló könyvnél mint tárgyszó.