Nekem tetsző rekordok
A közös katalogizálás megvalósítása a kezdetektől a MOKKA egyik legfontosabb célkitűzése volt. A párhuzamos feldolgozás kiküszöbölésével sok munkaidő takarítható meg, és fordítható más hasznos feladatokra. A rendszer már ma is segíti a katalogizálók munkáját, de véleményünk szerint ezen még sokat lehetne javítani. Két fennálló problémát vázolunk most fel, az azok megoldására tett javaslatunkkal egyetemben.
Az első kérdése az új könyvek leírása. Ki írja le először, ki írja le jól, hogy jut el a közös katalógusba, és ki javíthatja később? Megjelenik Vámos Miklós új könyve, amit az országban több tucat könyvtár megvesz, van aki kap hozzá kész leírást, de sokan maguk írják le. Kicsit később bekerül a közös katalógusba, néhányan már onnan veszik át, de tárgyszavakkal, ETO-jelzettel tovább bővítik, ezek csak akövetkező körben jutnak el a közös katalógusba. A gond az, hogy így továbbra is sok párhuzamos munka folyik.
Hogy az ezt okozó “versenyhelyzetet” elkerüljük, elképzelésünk szerint a közös katalógusnak kell elsőként beszereznie vagy létrehoznia az új könyveket leíró rekordokat, s azoknak csak a bővítését kell a könyvtárakra bíznia. A beazonosításhoz szükséges alapadatokat tartalmazó rekordokat beszerezhetnénk például a Kellótól (ennek esetleges költség vonzatait is vállalva), vagy a könyvkereskedelmi adatokból (cím, szerző, ISBN, kiadó, év) magunk állíthatnánk össze, sőt, a hazai kiadványok esetén ez már ez már az ISBN igénylésekor létrejöhetne az OSZK segítségével. A könyvtárak felé továbbított ilyen, viszonylag egyszerű rekordok tartalmaznának egy egyedi azonosítót, mely később lehetővé tenné, hogy az egyes könyvtárak, akik azokat sebtében átvették, bővítették, és példányadataikkal egészítették ki, később automatikusan lecseréljék (vagy összefűzzék) azt a közös katalógusban később létrejövő teljes leírással. Az IKR fejlesztők együttműködésével ez könnyedén, rendszerfüggetlen módon megoldható lenne. Hasonló eljárást alkalmaz NetLib a Szikla-21 rendszerben, a felhasználók nagy megelégedésére.
Itt jön be a második kérdés. Az országban sokféle IKR-t használnak, és még ezeken belül is sokféle helyi rekordleírási szokást – hisz tudjuk: ettől olyan nehéz ügy a MARC rekordok duplumellenőrzése. A helyzet adott, s ezesetben ahhoz, hogy a katalogizáló kollégák munkáját segítsük, nem az egységesítés, hanem pont az egyedi igények kiszolgálása (a “felesleges” sokszínűség) felé kell elmozdulni. Megfigyeléseink – pl. egy nemrégiben tartott OSZK-beli MOKKA-bemutatón – ugyanis azt mutatják, a kollégák igen sok időt töltenek a letöltött rekordok helyi szokásokhoz, a használt IKR igényeihez való igazításával: például (pl.?) rövidítések létrehozásával vagy feloldásával, központozási jelek manipulálásával, analitikus feltárás mezőinek átalakításával, feleslegesnek ítélt almezők törlésével. Ez a gépies munka, ha rekordonként csak 5 percet vesz igénybe, egyetlen könyvtárban, 1000 könyv esetén majdnem 11 teljes munkanap elpazarlását jelenti! Az UTCA ezért lehetővé tenné, hogy a könyvtárak egyedi igényeiknek megfelelően “csiszolt” – a már említett központi azonosítóval ellátott – rekordokat kapjanak meg, tehát ne legyen szükség az említett “fazonírozásra”.
Véleményünk szerint e két megoldásunk nagyban hozzájárulhatna, hogy a könyvtárak elsődleges rekordforrásként használják a MOKKA adatbázisát. A könyvtárak érdekeltsége is megnőne, hisz az említett frissítési mechanizmus segítségével – egyedi igényeik szerint – átvehetnék a más könyvtárak által felvitt tárgyszavakat, ETO-jelezeteket, analítikus feltárást. A központi azonosítók legalább részleges használatával ráadsául a duplumkérdés is jelentősen leegyszerűsödne.
Legközelebb a MOKKA és az ODR adatbázisainak, szolgáltatásainak és felületének összevonásával kapcsolatos kérdésekről lesz szó.
7 hozzászólás — Kategória: bemutatkozás — UTCA @ 1:34 de.
Ezentúl mindig