Ma a teljes könyvtárpontinfó az ELTE-n konferenciázott, ahol erősen a témánkba vágó előadásokat tartottak: adatbázisok összekapcsolása, web2, névtárak. Az EMIR például jó példákkal jár előttünk, és lassan öt éves. Nemsokára használható, bővíthető lesz.
A 3. ülés végén sajnos fel kellett állnom, és elrohanom, mert tudom, nincs rosszabb annál, mint utolsónak maradni az óvó néni nyakán. Ilyenkor olyan különös hangsúllyal mondják a Jó napot, kedves apukát, pedig azt még akkor is gyűlölöm, ha nem akarnak megbántani vele.
Egy ilyen “haladó” szellemű társaságnak (de mindenki másnak, aki ma szervez, nekem is, amikor én) jó lenne figyelmet fordítania arra is, hogy a rendelkezésre álló eszközöket (pl. a fórumot) jól használja, ne csak valami elvárható díszítés legyen a menüben. Írhatnának a témákhoz felvezető postokat, a prezentációk, fontos linkek egy része felkerülhetett volna előre is, mert így talán volna az esélye annak, hogy a viták nem záródnak le a mai estével, hogy jobban megismerjük egymás véleményét stb. A vita alatt valaki fogadni merte, hogy alig lesz élet a fórumon, így bizonyítva, hogy mindaz, amit a web2-ről mondanak (közösség, részvétel, ilyenek) nem is működőképes. Szerintem ez attól is függ, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket hogyan használjuk ki.
Egyébként azok az előadások (és a konf többi része), amiket láttam tetszettek, a többit pedig – azt ígérték a szervezők (többek között Andris) -, elérhetővé teszik videón. Ha betartják, úgy jó.
nincs hozzászólás —
Kategória: konferencia —
Csámer Iván @ 9:52 du.
Április 11 és 13 között, a múlt héten tartották a 16. Networkshop konferenciát. Hasznos és tanulságos volt ott lenni, beszélgetni a szakmabeliekkel, látni, hogy mások min dolgoznak. Tényleg. Nekem Lengyel Mónika (PIM, név-adatbázisaikról), Moldován István (MEK, szines projekt-palettájukról) és Bitay Enikő (EME) előadása volt érdekes – öröm látni, hogy a nehézségek ellenére hisznek elképzeléseikben.
A második napon az előadások után megtartott könyvtáros műhelymunka volt hasznos számomra. Bakonyi Gézáról való rövid megemlékezés után a jelenlévőknek lehetőségük volt kötetlenül beszélgetni – szubjektívebb benyomásaikat is megosztva egymással. Erre a gyorsan pergő, 20 perces előadások közt nemigen volt lehetőség.
Tanulságosak voltak még a “folyosói beszélgetések”. Az egyik ebédnél Ungvári Rudolf tanár úr kapta el a grabancom, hogy “te meg ki vagy?”, miután egy informatikai szekcióban lemenő tezaurusz-témájú előadáson ő is, én is, kritikus kérdéseket tettük fel az idevágó könyvtári kezdeményezéseket érintőlegesen is alig ismerő előadónak. A leves mellett együtt szidtuk az informatikusokat, mielőtt bevallottam, hogy én is az vagyok. (A neten böngészve egyébként megtudtam, a tanár úr eleinte gépészmérnök volt.) Kikérdezett, min dolgozok, s miután rájöttünk, hogy van min együttműködni – a tezauruszok és a közös katalógusok ügye nagyon is összefügg – teljes szakmai és gyakorlati támogatásáról biztosított. Erről később írok még.
Saját előadásunk – “Közös katalogizálás, az olvasó felé fordulva” – pénteken délelőtt, az utolsó napon volt, mégis elég sokan voltak jelen. Ennek nagyon örültem, miközben kicsit zavartan, de lendületesen megtartottam előadásom. Az előadás diáit letölthetik oldalunkról, míg a videó felvételt április végétől az NIIF videó-archívumából – az előző évek anyagaival egytemben. Pár apró bakit elkövettem, remélem senki sem sértődött meg egy-egy félresikerült megjegyzésemért. Másrész kár, hogy kihagytam kedvenc példámat, az “általános pszichológiát” – 9 ilyesmi című mű létezik, amit programunk 10 különálló műként értelmez, s ez egész jó arány.
nincs hozzászólás —
Kategória: konferencia —
Kardos András @ 4:42 du.
Eljött az ideje annak is, hogy “merész” elképzeléseinket bemutassuk, meghallgassuk mások véleményét. Megvártuk persze, amíg olyan készültségi fokra jutott a dolog, hogy mások számára is látszon, hogyan fog működni ez a közös katalógus, és hogyan tudjuk megoldani a felmerülő problémákat (persze nemcsak vártunk, sokat dolgoztunk rajta).
Andris könyvtárvezetőket keresett fel Miskolcon és a budapesti Corvinus egyetemen, akik érdeklődve fogadták munkánkat, és támogatásukról (és adatbázisaik használatáról) biztosítottak, valamint eljutottunk a Könyvtári Intézetbe is, ahol Ládi Lászlóval beszélgettünk. Úgy tűnt, tetszik a projektünk, nemcsak a lelkes (és kritikus) szavakból, hanem abból is, hogy minket és projektünket a Könyvtári Intézet kutatócsoportjaként fogadta be. Ilyen kedvező fogadtatásról még legszebb, levendulaszagú álmainkban sem volt szó.
nincs hozzászólás —
Kategória: bemutatkozás —
Csámer Iván @ 6:42 du.
